Hétköznapi Naplopó

200

A naplopásból elég volt, ezen a blogon nem fog folytatódni a történet. Köszönöm annak a néhány kitartó olvasónak, aki kommentelt, és végigszenvedte ezeket a korai zsengéket.

Az ok, hogy miért hagyom abba: egész egyszerűen ezek a történetek inkább voltak erőltetettek, mint viccesek, így pedig nem látom értelmét folytatni, ha saját magamnak sem tetszenek az írások.

A blog nem kerül törlésre, ha pedig újra látok esélyt a történet továbbírására, akkor ott lesz folytatva, ahol abbahagytam.

Viszlát valahol valamikor!

----------------------

Namármost van 3 percem elérni a vonatot. Vagy 2. Az órám sajnos nem Greenwich-hez van beállítva, sem a MÁV-hoz, hanem mikoron is ránéztem félszemmel a TV2 teletextjére, akkor inkább magamhoz állítottam be az időt. Lépteimet megnyújtom, és ebben a kora tavaszias időben épp elkezd izzadni a lábam a Wink márkájú utcai cipőmben. Örömmel konstatálom azt a tényt, hogy a Halálfaszára induló vonat még nem szándékozik elmozdulni a helyéről, így könnyedén szállok fel a járműre, de előtte még egy utolsó slukk a cigarettámból, és az éppen füstölgő csikket szigorúan a vonat alá dobom. Midőn próbálom kinyitni a jobb oldalon található ajtót, egy gondolattal később eszmélek, hogy ez bizony nem kifelé, hanem befelé nyílik, hogy rohadjon meg. Beérve a vonatkocsiba, öreg hibát vétettem: talán mérsékeltebben kellett volna hozzáérnem az amúgy sem túl higiénikus kilincshez, de kár is a múlton töprengeni.

Indulhat a helyvadászat: próbálom megkeresni az Én helyemet, és igen, ott van! Jobb oldalt, ablak mellett, menetiránnyal szemben foglalom el a kibérelt székpárost. Igen, megtehetem basszameg, mert én törzsutas, és törzsvendég vagyok egy személyben. De újabb hibát vétettem, mikoron is a kabátomat veszem le ezen a hangyafasznyi helyen, mert nem néztem szét, hogy kikkel vagyok körülvéve. Bal oldalt egy pattanásos srác alvást szimulál, de olyannyira, hogy még a nyála is éppen kifolyt. Kösz bazdmeg, hogy elveszed az étvágyamat, te kis köcsög! Előttem pedig két ereje teljében levő verőlegény foglalt helyet, akiknek a parfüm-és dezodorszaga éppen megcsapja az orromat, és a maradék étvágyam is tovaszáll. Egyébként teljes csend honol a vonatkocsiban. Lassan múlnak a percek, és korgó gyomorral vetek pillantást a piacon vásárolt Casio-szerű kínai órámra, és eljut a tudatomig az az információ, hogy bizony a mozdony nem zokogott fel a menetrendszerinti időpontban, így jogosan jár a +1 kurvaanyád a MÁV-nak. Előveszem az utolsó szendvicsemet, amiben ki tudja milyen párizsi, és egy kis teavaj található, majd érdekfeszítően bambulom az unalmas tájat. Az utolsó falatnál megakad a tekintetem egy a távolban lévő sárga, fekete kis mozgó ponton. Ahogy közeledik felém, kezd összeállni bennem a kép, hogy ez bizony egy megkülönböztető mellényben lévő vasúti szerelő lesz, némi olajjal a ruháján. Most vagy soha, itt az idő, oda kell csapnom a lovak közé. Lehúzom a vonat amúgy már berohadt ablakát, és kedélyesen odaszólok neki:

-Elnézést Főnök! Olybá’ tűnik nekem, hogy éppen lemaradtunk a menetrendszerinti indulásról! Kend tud szolgálni valami bennfentes információval?

-Hová utazik? (jön a mogorva kérdés, és közben észreveszem, hogy nem csak a ruhája, hanem az őszülő bajusza is olajos..)

-Halálfaszára.

-Hohó, aha, Halálfaszára. A faszt tudja mikor indul, de dóguzunk, dógozunk.

És elviharzik az utolsó mentsváram. Kortyolok egyet az ásványvizemből, és hallgatom a verőlegények amúgy sekélyes beszélgetését. Közben rájöttem, hogy elkövettem a harmadik hibát is rövid időn belül, mivel pont olyan helyre ültem, ahova a lenyugvó nap narancssárgás fénye beszűrődik, így végképp elviselhetetlen a szituáció. Próbálok szolidaritást vállalni a pattanásos sráccal, és lehunyom a szememet, amikor is meghallom a félig lehúzott ablakon keresztül a hangosbemondó amúgy kedves férfi hangját: „A Halálfaszára induló vonat előreláthatólag 15 perc késessel indul”.

Felhúzom az ablakot, és elmorzsolok stikában néhány bazdmegot, de csak mert Én ezt is megtehetem.

A következő sorokban kifejtem a véleményemet a magyar televíziózás legújabb ászáról, a Marslakókról. Természetesen nyomdafestéket nem tűrő szöveg következik. (+18)

Tegnap este mélabúsan kapcsoltam be azt a rohadt tévét, hátha találok benne valamit. A Való Világnak pont egy hete lett vége, azóta nem találom a helyemet a magyar televíziózásban. Az embernek tényleg már csak ez az egy szórakozása van, főleg ha ilyen kurva sokat dolgozik, mint én. Na de van még remény, mert megláttam, hogy indul valami új cucc az M1-en. Marslakók….cím alapján pont nekem való. Meg egyébként is basszameg, ráfért már valami újítás a királyi egyesünkre, mert a Szomszédok óta NINCS jó magyar sorozat rajta. Úgyhogy fürdés után be is kúrtam magam az ágyba, és izgatottan vártam premiert.

Első gondolatom: BYE BYE KÖTSÖG Barátok Közt! Nesze nektek kertévék! Öcsém, mekkora ötlet volt ez a sorozat! Régóta mondogatom magamban, hogy kellene valami új, szokatlan, lehengerlő, és odabaszós sorozat. Hát tegnap este megkaptam. Ráadásul az anyjuk úristenit, értenek ezek a nézők megnyeréséhez, mer’ egyből 2 részt adtak le! Kurva jó szövegek, a történet is odabasz, ráadásul még a nők is jók benne bazdmeg, és még a sorozat címe is istenkirály. Sőt, még a zene is jó, amit a végén énekel a izé, hogy is híjják. Na mindegy, nem is az a lényeg, hogy hogy hívják, hanem a lényeg, hogy a tehetség nála nem vetélt el. Fel is vettem kazira, majd ha lesz egy kis időm, akkor visszanézem, az hétszentség.

De azért azt tegyük hozzá, hogy 2 milliárdból csinálták a Jáksóék, úgyhogy volt mit a tejbe aprítani. Én ennyi pénzből a magyar MacGyvert csináltam volna meg, hogy rohadjak meg. Az is mekkora sorozat volt apukám! Az összes része megvan kazin, egyszer kurvasokat fogok vele keresni, ha el tudom adni valami sorozatbuzinak. Na de a lényeg, hogy ez a Jáksó tud valamit, rádióban is vezet műsort, ott van a Heti Hetesben, és most meg megalkotta a semmiből a Marslakókat..jó kiállású egy gyerek, majdnem olyan, mint én.

A sok fanyalgónak üzenném, hogy 2 milliárdból nem lehet jobbat csinálni! Hol éltek ti, Hállivúdban bazdmeg? Inkább örüljetek, hogy végre van egy jó magyar sorozat, nem kell mindig a jenkik seggét nyalni! Csinálj jobbat, ha tudsz! (de ne a MacGyvert, mert azt én szeretném)

Iván szerint a Marslakók: 9,37/10

No, emberek beköszöntött a tavasz, én meg vettem egy rádiót a Zsiguliba. Tud mindent, ilyen USB-s, meg CD-s lófasz is van rajta. 8600 forint volt a cucc, beszereléssel együtt. Először nem hitt a faszi a szemének, hogy egy ilyen szarba vettem rádiót, de mondtam neki, hogy ne pofázzál gyerek, hanem szereljed be. Mondjuk egy kicsit kitakaríthattam volna, legalábbis az autószőnyegről kidobálhattam volna a csikkeket. De kinek van erre ideje? Van jobb dolgom is, mint egy papírok nélküli autót pucoljak ki, érted. Ez körülbelül olyan lenne, mint ha egy hajléktalan mosógépben mosná ki a retkes cuccait, holott kimoshatja az esővízben, vagy ne adj isten a Dunában is. Úgyhogy jól van ez így, jobb a békesség. De azért mekkora üzlet volt ez a rádió! Van rá garancia is, és még be is szerelték. Már elterveztem, hogy minden reggel kelek 6:00-kor, és kiülök a kocsiba hallgatni a Bumerángot. Mekkora ötlet ez bazdmeg! De azért remélem, hogy nem 2 napig fog működni….mint az az LCD tévé, amit a drága keresztapám intézett nekem tavaly. Na ezt muszáj vagyok elmesélni, hogy mindenki tanuljon a balfaszságomból.

Mint már mondottam, tavaly nyáron hirtelen megjelent a kereszt a kapuban azzal a hírrel, hogy "Ivánka, most megfoghatod az Isten lábát bazdmeg!" Néztem rá bután, hogy mi a picsa van, de gyorsan kifejtette, hogy miről is van szó. Állítólag volt egy kamionos haverja (inkább nem is akarom tudni, hogy ki), aki Ukrajna felől tud hozni olyan tévéket, amit fű alatt dobtak össze fillérekért valami Kijev melletti putri helyen. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a tévéket lopott Sony, meg Samsung, meg még tököm tudja milyen alkatrészekből rittyentették össze, csak a külsejére, meg a távirányítóra volt ráírva valami ilyesmi szöveg: Українська народна республіка. Mondta keresztfater, hogy nem a szöveg a lényeg, hanem az, hogy 70000 forintért kapok egy Sony tévét! Úgyhogy bele is ugrottam az üzletbe, 3 napra rá hozták is a tévémet, kicsengettem a pénzt, és tényleg ez a szöveg volt ráírva: Українська народна республіка. A tévé egy IKEA-s dobozba volt belebaszva, de 70000-ért a hülyének is megéri. Egyből be is üzemeltem, és majdnem be is szartam, mert tökéletesen működött!

Egész pontosan 2 napig volt üzemképes az a szar. Egyik este egy fradi meccset próbáltam végigszenvedni, de már félálomban voltam. Egyszer csak ránézek a tévére, és a fűnek a színe nem zöld, hanem sárga volt. Nem is értettem, hogy miért kell a srácoknak ilyen kiégett füvön játszaniuk tavasszal. Utána átnyomtam egy másikra, ahol valami tengerekről pofáztak, és a víz színe nem kék, hanem fekete volt. Ezt már kevésbé hittem el, és láttam, hogy RTL-nek is rózsaszín lett a logója. Mondom basszameg, beállt a teljes színvakság nálam! A baboskönyvet gyerekkorom óta nem látom rendesen, úgyhogy kész volt a teljes diagnózis: Iván színvak lett. De továbbgondoltam, és lehet, hogy nem is színvak, hanem egyenesen szemdaganatom van! Teljes halálfélelmem lett, hogy most mégis mi a faszt fogok csinálni az életemmel? Inkább forduljak fel most, nem kell nekem a szenvedés.

Aludtam rá egyet, megdobva pár lidérces álommal, de túléltem azt az éjszakát. Utána reggel megnyugodtam, mert minden ugyanolyan színű volt a házban, mint azelőtt. Be is kapcsoltam a tévét, de a színek továbbra sem voltak a helyükön. Hozzábasztam a távirányítót a képernyőhöz, és hívtam keresztfatert, hogy kurvagyorsan jöjjön át. Nagy hőzöngve át is jött, kérdezte, hogy „Mi a fasz van Ivánka?” Mondtam neki, hogy az a fasz van, hogy nem működik a tévé, úgyhogy amilyen gyorsan idehoztátok, vigyétek is innen a picsába. Ja, slusszpoénként  megkérdeztem a keresztet, hogy ti is innen vettétek a tévéteket? Mire a válasz: „Dehogy, mi a Media Marktba vettük. Miért? Akarsz venni egy másikat?” Csak fogtam a fejemet, meg próbáltam vigyorogni, de nem nagyon ment.

2 napra rá jött is a kamionos, hogy akkor visszavinné a cuccot. Visszadobott 50000 forintot, a többit sajnos nem tudta visszaadni, mert kellett neki gázolajra, meg az üzlet az mégis csak üzlet.

A történet tanulsága, hogy ha rokonok ajánlanak valamit, az vagy szar, vagy még szarabb. Keresztfaterral 3 hónapig nem beszéltem ez a kis baleset után, nem is értették, hogy Ivánkának mi a fene baja van. De a lényeg a lényeg, hogy a rádió mukodik, csak hogy egy klasszikust is megemlítsek a blogomban.

Igen, jól láthatja mindenki, hogy készül a könyvem. Összeültünk az Indexes srácokkal, és azt mondták, hogy adnak egy esélyt nekem. A könyv különlegessége, hogy kézzel írott lesz, ami 2012-ben oda fog baszni. Már csak szponzorokat keresünk, de ami a legfontosabb, hogy itt van a megtervezett borító is, amivel elég sok meló volt, de kész lett. És a legfontosabb, hogy ezt premier előtt megosztom Veletek...

Egyedi tervezés, stílusosan kialakított részletek, egyedi betűtípus, és a lényeg a borító alján található dőlt betűs szöveg: "Minden jog fenntartva. Kiadta az Index Zrt. az Úr 2012. évében."

Újabb flashback következik, mégpedig a híres-hírhedt krimóról, a Kék Sáskáról.

Hogy mi is ez a hely tulajdonképpen? A gyengébbek kedvéért elmondom újra, hogy ez volt a gettófalvai barátaimmal a törzshelyünk. Igen bazdmeg, ez egy kocsma, de most inkább használjuk a krimó szót a helyre, mert a másik degradáló egy kicsit. Legalábbis szerintem.

Na szóval a kocsma, vagy mi a faszom krimó a városkám szélén volt található, jól elzárva a külvilágtól. A srácokkal mi csak ’98 tájékán kezdünk el ide járni, és nem is sejtettük, hogy az egész placc a végnapjait éli. De majdnem így is 2 kibaszott évig jártunk ide, és ez idő alatt elég sok mindent megtudtunk a helyről, és főleg a Imre bá’-ról. Kezdjük is a krimó nevével: Kék Sáska. Jogos a kérdés, hogy mi a faszért van ilyen idióta neve, de mivel a tulaj sem egy átlagos faszi volt, ezért valami olyan nevet akart adni a helynek, ami az átlagostól eltér. Eredetileg a „Kék Sárkány” nevet szánta a krimónak, de azt mondta Imre bá’, hogy „ne sárkány legyen, hanem sáska bazdmeg!”. Így született meg a Kék Sáska név. Az egész helység alapterülete nem volt túl nagy, de kis helyen sok jó ember is elfér. És hogy milyen emberek jártak ide? Hát a helyi keménymag, akik kétkezi munkával keresték meg a pénzüket, és se kutyájuk, se macskájuk nem volt az életben, tehát bányászok, építőmunkások, stb. Az értelmiségnek a belépés TiLOS! volt. A munkások mellett a hely tele volt kurvákkal és stricikkel, erre már érintőlegesen kitértem, de a későbbiekben lesz róluk is még szó.

De mi a picsától volt ez a hely annyira különleges? Hát nem az omladozó falakról, repedező plafonról, meg az álladóan eldugult WC-től, hanem attól, hogy mindig ugyanazok az arcok voltak ott, ugyanazon a helyen ültek, stikában hallgatták a SZER-t, a Jugoszláviából behozott cuccokat itt osztották el, na meg persze az 5. kör feles mindig ingyen volt. Nagyban ment a zsugázás az asztaloknál természetesen pénzben, és a füsttől néha az orrukig se láttak ezek a kopott ruhás, sört vedelő emberkék. De ettől volt jó az egész. Imre bá’ itt találkozott a vén kurva Évikével, és a kis Janóka is inkább a krimóban volt, mint az iskolában. Na meg persze állandóan üvöltött a zene, amire az akkori renitens ifjúság kurvára ki volt éhezve, és a jugóktól becsempészett hanganyagokból tanulták meg, hogy mi is az a zene. Gyakran pofátlankodtak be ilyen diszkós köcsögök, de Imre bá’ jól elküldte az ilyenek a faszba: „Az anyátok picsáját, ez nem diszkló! Pfejj!”

Egyetlen alapszabály volt: gyere be józanul, és menj ki innen részegen! Egyébként bármit meg lehetett csinálni, senki sem szólt rá az emberre, hogy ezt most mi a faszért csináltad. Az évek során a hely nem sokat változott, és még mindig meg volt a krimó varázsa. Csak egyre kevesebben jártak ide, a régi arcok közül sokakon már sárgaföld van, és a zsernyákok is egyre többször néztek be ide. Egészen 2000. júliusáig, amikor is a hely végleg bezárt…

1. Van barátnőd?
Viccelsz..engem nem lehet lekorlátozni egy nőre, ha érted mire gondolok...hehe.

2. Miért vonattal jársz a melóba?
Mert környezetbarát vagyok.

3. Ezt a SPARos sonkát te eszed?
Hülye vagy? A szomszéd kutyáját szoktam ezzel etetni, csak véletlenül nálam maradt.

4. Te is piros Marlborot szívsz?
Aha. Szívesen megkínálnálak, de ez az uccsó szál.

5. Szoktál tippmixelni?
Persze, de rohadjon meg az egész..tegnap is egy meccsen ment el a mixem.

6. Bírod a Tiestot?
Na ne bassz...legkeményebb pogo zene, még szép, hogy bírom.

7. Te nem akarsz venni egy iPhone-t magadnak?
Fasznak se kéne, nekem ilyenre nincs időm.

8. Ez eredeti Adidas surranó?
Most tényleg engem szopatsz tesókám?

9. Való Világot nézted?
Egy faszt, inkább keresztrejtvényt fejtettem.

10. Szoktál olvasni?
Jah, főleg ilyen hosszabb könyveket, vágod.

11. Van kocsid?
Persze. Az egyiket átnyomtuk ilyen rallys témára, érted, egy 22 éves Zsigulit. Azzal szoktam 3 hetente csapatni. Legkirályabb érzés.

12. Szoktál gyúrni?
6 éve meghúzódott a jobb vállam, azóta semmi. De előtte természetesen nagyban nyomtuk az egészet.

13. Cigizel?
Jah. De január 1-től otthon egy szálat se, érted.

13+1. Soha nem akartál magadnak diplomát?
Minek? Manapság diplomával semerre se lehet elhelyezkedni. Hülye lettem volna továbbtanulni.

Hogy ezen a postán mekkora erkölcscsőszök dolgoznak! Mi a fasz közük van hozzá, hogy én káromkodok-e, vagy sem? "Elnézés uram, próbálja meg magát moderálni. Köszönöm." Mit képzel ez magáról? Egyébként is csak egy ártalmatlan basszameg csúszott ki a számon...és persze az idióta kurva hibájából..képes 2155 forintot apróban visszaadni. Hogy a keze törne le az ilyennek! Még szerencse, hogy nem apám volt itt, mert akkor kő kövön nem maradt volna, az hétszentség.

Vannak azok a családok, ahol egyenesen eretnekségnek számít az, ha a kölyök káromkodik. És van az én családom, ahol eretnekségnek számít az, ha nem káromkodik a drága gyerek. Így apámnak jár a köszönet, hogy én a második kategóriába tartozom. Neki világ életében az volt az életfilozófiája, hogy vidéken muszáj csúnyán beszélni, mert egyébként senki sem érti meg, hogy mit is akarsz mondani tulajdonképpen. Úgyhogy ebben a szellemiségben lettem nevelve. Gettófalva nem egy szofisztikált kulturális centrum, hanem Bazdmegország közepe.

Születésnapjaimon a Zsigulis történet mellett apám mindig mesélte azt a sztorit, amikor 17 hónapos koromban átjött meglátogatni a szomszédból néhány arc, és elcsodálkoztak, hogy "Höhő, ez a gyerek még nem beszél csúnyán! Höhő!", aztán rá két hétre apám állítása szerint határozottan kimondtam az ANYÁDAT! szócskát. Valószínűleg csak az anya szót mondtam, de apámnak ez tökéletes lehetőség volt a kiugrása. Ennek a történetnek semmi valóságalapja nincs, mivel apám mesélte, akinek gyakran azt sem hisszük el, amit kérdez. A gyerekkorom tehát egy kész irodalmi mű volt. A katarzis mindig az volt, amikor nagyapám és apám veszekedett egymással ezen a szinten:

Nagyapa: Hol van az a kurva gereblye, he?
Apám: A faszom tudja. Én nem keresem meg, az kurvaisten.
Nagyapa: HOZD IDE BAZDMEG!

Szóval volt bőven kitől tanulnom az évek során. Nagyapám is ilyen volt, apám is, így persze velem is ebben a stílusban beszéltek. Főleg drága jó apám, aki kibaszott elegánsan tudott megkérni bármire: "Ivánka, hozz apádnak egy pohár vizet légyszíves bazdmeg!". Szóval egy idő után az ember csak sodródik az árral: először csak a meghitt családi környezetben csúszik ki egy-egy bazdmeg, aztán az általános iskolában, (ahol menő csúnyán beszélni a szünetekben, de egy idő után nem annyira jövedelmező, főleg azért, mert a tanárok tudnak ám szájról is olvasni) majd a gimnáziumban, a kocsmai atmoszférában tovább súlyosbodik a helyzet, majd amikor már korán reggel az az első szava az embernek, hogy bazdmeg/kurvaéletbe/basszameg és ezek számtalan variációja, akkor már nincs visszaút, mivel ekkora már annyira beivódnak az ember elméjébe ezek a szavak, hogy bárhol, és bármikor káromkodni akar. (boltban, sorban állásnál, kórházban, karácsonykor, tévé műsor közepén, és persze a postán).

Mai naplopó tanulság: káromkodni jó. És a postán csak hülye picsák dolgoznak. Ennyi.

A faszom kivan ezzel a kurva szomszéddal! Szétesik a fejem, ez meg bömbölteti ezt a mocskos nemzeti rockot! Ráadásul a két kutyája is egész éjjel ugatott. A Hunor meg a Magor. Sikerült két nőstény németjuhászt így elneveznie. Nem hiszem el, hogy ez az idióta nem hallja ezeknek a dögöknek a vonyítását... De mindegy, nem lehet neki szólni, mert ő a legnagyobb helyi Jobbikos faszi, és ráadásul a szembeszomszédom. Ez ám az igazi szopás!

Pár éve költözött ide a tag Jászberényből. Megvette a régi Lukácsik birtokot, és egész nap a házzal foglalkozott. Kapált, söprögetett, kalapált, festett minden áldott nap. Fél év alatt teljesen bekattant ez a szerencsétlen hülye. Egyszer beszéltem eddig a faszival, mert az a szarházi postás hozzám dobta be az ő villanyszámláját. Szóval becsöngettem hozzá, bemutatkoztunk egymásnak. Valami Merlitzernek hívják, a keresztnevére nem emlékszem, mert pont nem figyeltem. Mondtam neki, hogy csak a villanyszámlát hoztam át, erre elkezdett valami hegyi beszédet mondani, amire pont nem figyeltem, de a lényege ez az egy mondat volt: "Mocskos zsidó ELMŰ". Gondoltam, hogy nem lesz egy egyszerű hakni, ráadásul a házába is berángatott. Egyre kínosabban éreztem magam, főleg miután megkérdezte, hogy "Magának miért van kommunista neve?".  Mondtam neki, hogy erről inkább apámat kérdezze, én csak a körülmények áldozata lettem. Kurva idegesítő, de a tag mindenkivel magázódik. Újabb hegyi beszédbe kezdett, és kiderült, hogy 34 éves, bankban dolgozik, blablablabla. A monológja közben annyira kellett röhögnöm, mert ez a hátrazselézett hajú jóember lassan is beszél, állandóan megáll a mondat közepénél, és ráadásul még egy kicsit pösze is. Közben persze ment a masszív zsidózás, meg a cigánykérdés, és arra jöttem rá, hogy ez a fasz rosszabb, mint apám, pedig fénykorában ő is osztotta ám az észt. (Főleg a legendás, 1 perccel a rendszerváltás utáni mocskos büdös kommunistázásával vált a szememben igazi nagy emberré). Szóval lökte a süket dumáját, és kezdett tisztulni a kép, hogy egy igazi nagy magyarral van dolgom! Láttam, hogy egy kisebb könyvtárat rendezett be magának, tele Horty, meg trianonos könyvekkel. Gyorsan rátért az én politikai beállítottságomra is, hogy állok a Jobbikkal, mert tudna intézni nekem valami aktivista melót. Állandóan hőbörgött, na de nem úgy, mint egy naplopó, hanem mint egy igazi nagy magyar! Mondtam neki, hogy nekem kurvára mennem kellene, mert úgy hagytam a gázt, így végül is könnyes búcsút vettünk egymástól. Miután kiléptem az utcára, még odaordította felém a SZEBB JÖVŐT IVÁN! c. mondatát, és azóta nem kommunikáltunk egymással.

Telt-múlt az idő, és ez a Merlitzer gyerek egyre jobban bekattant. Nyáron mindennap vágja a füvet, minden gyomot kézzel szed ki, és indokolatlanul sokszor locsol. Éjszakánként állandóan kiül az udvaron egy székre, nézi az utcát, és gyakran magában énekelget, vagy beszélget, erre még nem sikerült rájönnöm, de szerintem már meglátogatta Alzheimer bácsi az elméjét. Kifeszítette a székely meg a magyar zászlót a ház falára, és az udvarra néző falra felfestett egy Nagy-Magyarország térképet is. Csak magyar termékeket vesz, ehhez képest egy 2 éves Peugeot-val járkál, amit a helyi norvég arcok állandóan leköpködnek, miután megtudták, hogy kibaszott nagy rasszista a kocsi tulaja. Nem merek beszólni neki emiatt, mert máglyán égetne el engem is.

Időközben elkezdtek pletykák, meg urbánus legendák terjengeni róla. Az első ilyen, hogy Jászberényben állítólag elkezdett terjeszteni valami firkálást "Cigány-és zsidóterror a rendőrterror országában" néven. Pár helyi arc jól megverte, ráadásul még egy pár napot a sitten is ülnie kellett. A másik ilyen, hogy állítólag volt régebben egy baszott nagy horogkereszt, meg egy 88-as szám a jobb kezén, de ezeket eltüntette, és helyette valami rovásírásos szöveg van most a helyén. De van még egy: pár faszkalap vörös csillagos graffitit csinált a kerítésére, erre ez a hülye 3 napig odaláncolta magát a kerítéshez, hogy elkapja ezeket a szerencsétleneket. Emellett állandóan írogat, főleg verseket, amiket a neten publikál. De a legnagyobb ilyen pletyka, hogy ideköltözése után elkezdte megfesteni az egyik szoba falára a Feszty-körképet. Fasz tudja, hogy ezekből mennyi az igazság.

És az arc egyre rosszabb…trianonos gyászpólókban járkál, mint a 14 éves hülyegyerekek, akik már ebben a korban is tele vannak nemzeti öntudattal bazdmeg. Szilveszterkor a magyar helyett természetesen a székely himnuszt bömbölteti. Tavaly meg megvette ezt a két korcsot, miután kibaszta a barátnőjét, szóval azóta a nemzeti rockra élvez el. Én meg szidom az öreg Lukácsikot, amiért feldobta a talpát...

Megint csak a bajom van ezzel a mocskos villanyszámlával....nem igaz, hogy nem találom. Pedig egész biztosan ide van bebaszva a többi közé. Höhőőő mit találtam..az érettségi bizonyítványom. És bazdmeg még mindig csupa jeles van beleírva. Úton voltam a mérnöki pálya felé...

És igen, most egy újabb memoár következik a kalandos kis életemből. Még mindig van választásod, hogy elolvasod, vagy sem.

Most már nincs. Szóval, honnan is kezdjem...Ivánkának mérnöknek kell mennie!-mondták anyámék serényen érettségi előtt. A szüleim is mérnökök voltak: anyám takarítómérnök, apám pedig kőművesmérnök, így nem első generációs értelmiségi lettem volna a családban. Engem meg pont kurvára hidegen hagyott, hogy mi lesz majd belőlem. Valami olyan melóról álmodoztam anno, ahol kell dolgoznom, de inkább mégsem, ott is kell lennem, de inkább nem. Ezt a szakmát hívják naplopónak. Na de térjünk vissza a XX. század legvégére. Ahogy drága nagyapám mondaná, villanyosmérnök. Mert villanyra mindig szükség van. "Tanújjá' büdös kölyke, mer' osztán nehogy senki se legyen belűled!"-még mindig visszhangzik a fejemben ez a kurva mondat. Apám kibaszott zsenialitása itt is megmutatkozott, mert ő volt a legnagyobb érvelő a családban. Első érve: Iván névhez csak a mérnöki szakma való. Második érv: a rokonoknak állandóan mesélte azt a sztorit, amiben ő már bizony '84-ben sejtette, hogy én villamosmérnök akarok lenni, mert 2 évesen egy szöget akartam bedugni a konnektorba. Utolsó megdönthetetlen érve az volt, hogy ne hozzak szégyent a Zsigulis megmentőmre, mert ő is villamosmérnök volt. Legszívesebben még mindig a fejemet a falba verném ezektől a mondatoktól.

Így hát elkezdtem magolni a fizikát, és körmöltem a matek példákat. A gimiben a fizikatanárom egy nagyon magas nő volt, akinek nem volt szemöldöke, és az ő hármas jelszava így hangzott: "test, lélek, fizika". Bazdmeg, ilyen tanárt vegyek én komolyan? No de nyeltem egy nagyot, és próbáltam komolyan venni.

Szép csendben teltek a napok, és eljött a ballagás napja, 1999. egyik napos délelőttje, majd az azt követő családi összejövetel minden kötelező közhelyével együtt. Melegem is volt, fáradt is voltam, ráadásul a háttérből Zámbó Jimmy nótákat üvöltetett apám, úgyhogy a faszom ki volt azzal a nappal. Egy rakás szar volt az egész, főleg úgy, hogy a babonás nagyanyám spiccesen elkezdett baszogatni engem. Először a teljes napfogyatkozást hozta fel témaként, mert ezt biztos, hogy a kibaszott UFO-k fogják csinálni, akik ezután elátkozzák az egész Föld nevű bolygót, úgyhogy Ivánkára rossz sors vár. A pálinka után még ivott egy kis pálinkát, és elkezdett filozofálni a 2000-es világvégéről, mert akkor biztos, hogy mind itt döglünk meg, úgyhogy teljesen felesleges volt Ivánkának ennyit tanulnia. Ezek voltak a szombati nap történései.

Vasárnap elmentem a barátaimmal megünnepelni a ballagást a krimónkba. Még aznap délután Imre' bá feladta rám az utolsó kenetet a Kék Sáskában Roli meg a Matyi társaságában. Indulás előtt feloldoztak minden bűnöm alól, és jó tanácsként azt mondták, hogy szarjak a családomra, mert ezek hülyék egytől egyig.

Gyorsan túlestünk az érettségin, voltak akik a túlélésre játszottak, de nekem sikerült minden,sőt, az elvárásokat is túlteljesítettem. Nem sokkal később megjött a papír a főiskolától, hogy felvételt nyertem a villamosmérnöki szakra...

Szőlősy tegnap kiadta az ukázt, úgyhogy ma reggel mehetek a szemészetre. Fasza. Azzal érvelt ez a kivénhedt róka, hogy neki fontos a munkavállalók egészsége. Hát az én eltorzult világnézetemben a szemnél vannak fontosabb testrészek is, de ahogy ő fütyül, én úgy táncolok.

Valahogy jó volna kibekkelnem ezt a szemészt..csak azt nem tudom, hogy köszönés után egyből lengessem be a borítékot? Vagy elég utána? Egyáltalán szoktak a szemészek pénzt lejmolni? Nem szemműtétre megyek, de ha nem villantok valamit, akkor el fogják kapni a tökömet. Mert egyébként jó az én szemem, csak nem látásra. Olyan, mint drága nagyanyámnál a tévé: szemcsés, halvány, szellemképes, mindent lehet látni, csak a lényeget nem. Bár én ezt természetes amortizációnak hívom. 30 évesen ilyen a szem, bárki bármit mond. Adidas cuccokat felveszem, meg fújok egy kis parfümöt magamra, mégis csak dokihoz megyek!

Azért ilyenkor jó ez a Zsiguli! A város másik felén van az a kurva rendelő, busszal meg nyilván nem fogok menni, mert az a nyuggereké. És még a fűtés is működik! Háhá, 2 éve nem jó, most meg egyszer csak elkezdi fújni a meleg levegőt! Ez ám a kibaszott szovjet autógyártás csúcsa! Old timer autó. És az enyém. Már csak egy rádiót kellene intéznem bele...

Szerencsére nem kell sokat várnom, mert a Szőlősy csókosa a dokinak, úgyhogy elsőnek fogok beiszkolni. De hogy néz ki ez a váróterem! A pofám leszakad. Nem is, mert előtte a plafon fog leszakadni. Azt a kurva életbe. Az idő vasfoga megrágta ezt az épületet is. Na várjál, ott topog egy nyugger, mindjárt rákérdezek, hogy hogy mennek itt a dolgok. Csókolom! Szeretném megkérdezni, hogy szokás itt pénzt adni a doktoroknak? Kurva nagy csend. Mondjál már valamit bazdmeg! Rossz embert kérdezöl fijam, mert osztán én se tudom, hol lehet sonkás kiflit kapni. Óóóóó...már érzem, hogy a vér az agyamba tódul, nyelek egy nagyot, de érzem, hogy nem lesz ennek jó vége..előbb fogják rám dobálni a földet, mint a Szőlősyre. Na de közben hátraarc van, mert hallom, hogy mondják a nevemet. Vagy legalábbis majdnem az enyémet. Szarácsik Irén! Ismét az agyamba tódul a vér, és kapálódzva rohanok, hogy nem Irén, hanem Iván.

Hehe. Tudom. Csak viccelek. Na jöjjön be. Szőlősy meg van még? Akkor jó. Ez a faszi már most idegesít. Pikk-pakk megnézzük mind a két szemét! Hogy mennyi szemét van ebben a szobában...nem igaz, hogy az Évike nem látja..(Eszembe jut a vén kurva Évike, az Imre bá' nője, közben pedig egyre jobban idegesít ez a szar orvoshumor). Na akkor nézzük az adatokat. Szarácsik Iván, született Budapest, 1982.január 9-én. Volt már baj a szemével? Áhh semmi, semmi, sasszemem van gyerekkorom óta. (kezdek izzadni) Hát jól is néznénk ki, ha szemüveg  kellene. Csak ne mondana ennyi szar szóviccet...úristen..ezt most tényleg kimondtam, vagy csak gondoltam? Úgy látszik, hogy csak gondoltam....miért izzadok én ennyire? Melege van? Látom hogy izzad. Vegye le a pulcsiját, rossz nézni, ahogy izzad. Hehe. Akkor álljon a vonal mögé Ivánkám, bal tenyerével takarja el a bal szemét, de ne nagyon nyomja meg, csak annyira, hogy éppen kényelmes legyen. Bal oldali oszlopot nézzük, középen, piros vonal feletti részt kérném. L..D....L....O...E..O...O...L..V..H..T..C..J..E. Lássuk csak...hát egynek jó volt. Számokat akar nézni? Nem szeretem a számokat. Rossz nézni őket, mindig a sárga csekkekre gondolok, ha számokat látok, hehe. (kénytelen vagyok leereszkedni humorban a doki szintjére..) Jól van Ivánkám, jól látja a helyzetet. Hehe.Szőlősy jól van? Akkor jó. (újabb agyfaszt kapok) Itt van ez a papír, adja oda neki, vagy ne is, inkább szúrja ki vele a szemét! Hehe. Hehe. Na kész is. Húha..baboskönyvet nem néztünk, remélem nem gond. Látatlanban is megbízok magában, Iván. Hehe. Viszlát doktor úr!

Húh, vége. A boríték is megmaradt, és még a látens színvakságomra sem derült fény. Tényleg nem látni a fától az erdőt.

Szarácsik Iván! Ki a faszom ordibál a kapu előtt? Már megint itt van ez a kis mitugrász gáróraleolvasó faszi. Jobb a békesség, úgyhogy inkább megadom magam, csak hagyjon békén.

Ki nem állhatom, ha a nevemet ordibálja valaki. Igazából jobban belegondolva a nevemet utálom. Szarácsik Iván. Milyen elbaszott ez a név. Ne röhögj, neked se jobb. Bár ennek a névnek is jó sztorija van. A Szarácsik vezetéknév állítólag a '48-as forradalom alatt keletkezett, mert az egyik ősömet Szrácsiknak hívták, és ez mutálódott Szarácsikká a káosz napjaiban. De még jobb sztorija van az Iván névnek. Drága anyámék már a születésem előtt eldöntötték a nevemet, mert úgy voltak vele, ha lány leszek, akkor Anna (ez Lev Toljsztov-Anna Kareninájából jött, amit apám szeretett lapozgatni(nem olvasni), amikor egy kicsit másnapos volt, mert állítólag ez a könyv megnyugtatta) ha fiú leszek, akkor pedig drága nemzetvesztőnk után, Jánosnak fognak hívni. Hát nem így lett.

Amikor '82 januárjában megindult a szülés anyámnál, a családnak egy 12 éves Trabant 601-ese volt, apám ezt nyúzta. Bedobta anyámat a hátsó ülésre, és megindultak nagy nehezen a kórház felé. Sajnos nem értek célt, mert kb. féltávon lerobbantak, állítólag a karburátor vagy a vízhűtő volt a ludas, fasz tudja, nem vagyok autószerelő. A Trabant hibája az évek során átalakult a történetmesélés közben, így az egyik születésnapomon már apám úgy mesélte a történetet, hogy bizony ő már a szülés előtt egy héttel sejtette, hogy valami nem jó ebben a kocsiban, és nagyon remélte, hogy nem a legrosszabbkor fog elromlani. Aha. Namármost ott álltak anyámék a szülés előtt fél perccel, és ez a szar meg lerobbant! Apám sűrű kurvaanyázása sajnos nem oldotta meg a dolgot, de szerencséjükre (vagy inkább szerencsémre) épp arra járt egy Zsigulis arc, aki bevitte anyámat a kórházba. Állítólag anyám összeokádta azt a szegény Zsigát, így amíg éppen próbáltam világra jönni, apám a kocsit takarította. Mint később kiderült, a megmentőnket Ivánnak hívták, így apám ezzel akart tisztelegni előtte. Ja és az Iván név übereli a Jánost. Meg persze nem elhanyagolandó szempont volt a dátum: 1982. Anyámék úgy kalkuláltak, hogy az elkövetkezendő években az oroszos nevek jönnek majd be a divatba, meg persze az életben is segíteni fog ez a név, mert látják, hogy jó elvtárs vagyok. A születésnapjaimon apám mindig elmesélte ezt a Zsigulis sztorit, de valami oknál fogva ez is mindig átalakult. Kezdetben csak egy egyszerű zöld Zsiguli volt, következő történetmesélésnél már egy alig használt 1500-as LADA, majd a végén egy zsírúj, bordó színű 2105-ös kocka-LADA. Soha nem fogom megtudni az igazságot basszameg. De legalább ráfoghatom ezekre a történetekre, hogy miért is vagyok ekkora Zsiguli-buzi, amellett, hogy csóró vagyok.

Na szóval....Ivánnak lenni nem jó. Kezdetben Ivánkának hívnak, ha mérgesek rád, akkor erőteljesen mondják az IVÁN nevet. De voltam már Ivike, Ivó, meg egyszer hívtak "Szarivánnak". És persze állandóan szopattak az "Iván elvtárs" megszólítással is.

A szüleim jó elvtársat akartak gyártani belőlem, így gyerekkoromban jól belém sulykolták a dolgokat, de a fasz se gondolta volna, hogy '89-ben jön a rendszerváltás, és atomjaira hullik szét az a nagy vörös folt a térképen. Jellemző apámra, hogy rendszerváltás után 1 perccel máris "mocskos büdös kommunistázott", én meg néztem rá bután a kék szemeimmel, mindössze 7 évesen, hogy mivan?! Mondtam apámnak, hogy én vagyok a legjobb elvtárskölyök, de erre jól lebaszott egy pofont.

Szóval az Iván név végigkísért az életem során, a megmentőm is eltűnt, a CCCP is felbomlott, az oroszos nevek se jöttek be a divatba, és ráadásul a csajok fantáziája se indul be az Iván névre. Lettem volna inkább János...

Végre rávitt a lélek, mert közel 4 hónap után elmegyek a fodrászhoz. Fogat és hajat is mostam, kell ennél több? Lakáskulcskeresés, slusszkulcskeresés, Zsiguli újraélesztése megtörtént, indulhat a hakni a fodrászhoz!
Milyen messze van a fodrász ebben a kis picsa városban..remélem elég lesz a benzin hazáig. Ez lesz az a ház: "Margit fodrász". Remélem nem kell várnom senkire, mert akkor unott pofával kell nézegetnem a 3 éves fodrászmagazinokat.

Szevasz öcsém!-de szeretnék egyszer így köszönni a fodrásznak, de ez a vénasszonynál kibaszná a biztosítékot, úgyhogy maradok a visszafogott Csókolomnál.
Konstans idióta kérdés, hogy milyenre vágjuk? Vágjuk? Te vágod baszod, én csak ülök a kényelmetlen székedben, és arra koncentrálok, hogy a levágott haj ne menjen a szemembe. Idióta kérdésre idióta válasz: jó lesz olyanra, mint múltkor. A vénasszony (ahogy drága nagyapám mondaná: vínasszony) nem is sejti, hogy gyerekként állandóan megdobáltuk az utcára néző két ablakát hógolyóval. Heh, de rég volt az már. Hajvágás közben azon agyalok, hogy mekkora öngólt rúgtam magamnak azzal, hogy délután megmostam a hajamat. Ha hazaérek, moshatom meg még egyszer basszameg. Az idő pénz.

Végre, végzett! Jó lett, a faszt! De azért mondom a demagóg, sablonos szöveget, nem kellene továbbterjesztenie a vénasszonynak a rossz híremet itt, Gettófalván. Kész rablás ez a hajnyírás...van pofája elkérni 1200 Ft-ot..és még a mocskos borravaló...nesze bazdmeg, adok 200 forintot, de szigorúan aprópénzben. Szerencsére megúsztam a fárasztó vendégeket az unalmas monológjaikkal, és a sekélyes kérdezz-felelek játékot, ahol alapból hátrányból indulok. Csókolom!

Indulás előtt a Zsiguliban még elordítom a Szevasz öcsémet! aztán megyek hajat mosni.

Igazi másodosztályú munkahelyem van. Lassan 5 éve húzom az igát igazi naplopóként. Régen is az voltam, de mióta biztonsági őr vagyok, teljesen új értelmet nyert az egész. Napi 8 óra semmittevés: Blikk olvasás, kávé, cigi, meg kurva sok kontárkodás. A kollégáim meg azok az emberek, akiket lehet utálni. Én csak azóta utálom őket, amióta ők is utálnak engem. 5 éve. Na, de a mai nap az én napom, végre megkapom a fizetést. Megy is majd a pénz a már jól bevált szakadt József Attila kötetbe.

Itt is van a főnök irodája. Milyen kurva nagy! Azért züllött egyetemistaként tuti kégli lett volna. Most meg pláne. Ott van, az a főnök, a Szőlősy, mellette meg az irodai ringyója. Otthon meg várja a másik. Hát basszameg, élni tudni kell! Na de jó ember ez a Szőlősy, 6 év alatt kétszer volt infarktusa, úgyhogy félholtról jót, vagy semmit. Mondjuk most ég a pofám rendesen: kócos a hajam, meg izzadságszagom van, de ebben a korban ez már megszokott. Jut eszembe: kellene mennem fodrászhoz, de előtte hajat is muszáj leszek mosni. Az idő meg pénz, még nekem is. Szép jó napot főnök! Mi az újság? Unalmas, ezerszer lerágott frázisokat képzeljünk magunk elé. Na, gyerünk, add már ide a pénzt, alamizsna ez neked! Kösz főnök! További szép jó napot!

Túlórákkal együtt 118 ezer jó magyar forint. Fasza, vérbeli burzsuj kreténnek érzem magam. Hogy milyen jó szaga van a deák bankóknak! Gettófalva egy lepukkadt házában már vár rátok az a bizonyos József Attila kötet...

Az előző flashback tartalmából:
Hová a francba raktam a megmaradt ötezresemet...itt van egy osztálykép '98-ból....Proli Roli, meg az Orsósi Matyi.......Proliroli volt a legnagyobb proli a környéken........Matyikám, milyen fess legény voltál baszki....A szarból próbált várat építeni.....ismerte a Megfelelő Embert......tudtunk gyűjteni egy kis zsebpénzt magunknak.....monopoljog.....egyszer betértünk a Kék Sáska nevű krimóba, ahol Imre bá' állt a pult mögött...

Végre eltakarodott ez a kis mitugrász gyerek. Gázóra leolvasás? Délelőtt 10:00-kor. Engem nem lehet palira venni. Na hol is tartottam? Ja igen, Imre bá'. Mekkora fazon volt a vén szivar! És mekkora embernek láttuk őt 16 évesen: egy kocsma vezetése, masszív piálás egész nap, Sex Pistols, meg Ramones pólókban bontani a formát, igazi rákkendróll életforma. Kell még valami? Majdnem tökéletes. De csak majdnem. Volt a fószernak egy elbaszott éjszakája, amikor benyomva félrekúrt a város legnagyobb kurvájával. Sajnos a történetnek itt nincs vége, mert tombolt a szerelem-vagy minek hívják ezt-5 évig Imre bá', meg Évike között. Évikét mi csak vén kurvának hívtuk a háta mögött. Szegény tróger fűt-fát odaígért a ringyónak, és közben megszületett a kis Janó. Mindez történt 1979 egyik hideg októberi éjszakáján. Nem csak a szerelem tombolt, hanem a szocialista realizmus is, szóval volt néhány kellemetlen órája Imre bá'-nak, de a '80-as évek közepétől kezdve ebből nem sokat vett észre a vén szivar, mert állandóan makonya részeg volt. A gyerek elkezdett felnőni, és a kocsmában szocializálódott. A vén kurva Évike meg kezdte megunni pincérlány szerepét, így lelécelt az egyik stricivel, akinek ugyancsak a Kék Sáska volt a törzshelye.(1989) A kis Janó meg tövig beszopta a helyzetet, és nem volt még 15 se, belépett valami Lázadó Ifjúság nevű helyi csoportba, és elég keményen rákapott a narkóra. Az anyja még a mai napig nem tudja, hogy mi lett vele. Dióhéjban ez a története szegény Imre bá'-nak, de én, Proliroli, meg a Matyó egy kibaszott félistenként tekintettünk még mindig rá, így a '90-es évek végén is.

Mi meg megtanultuk, hogy kell élni, így gyorsan húztuk a feleseket, vedeltük a sört, és közben hallgattuk Imre bá' aranyköpéseit. "Kurvákkal soha ne baszd el az életed", meg a "Jobb ma egy kurva, mint holnap kettő", "Isten kurvákkal ver, nem bottal".  Az viszont egyre feltűnőbb volt, hogy Kék Sáska a törzshelye a környékbeli striciknek. Mindegyiknek a fekete bőrdzseki volt a kibaszott egyenruhája. Volt itt minden: lányfuttatás, kábszer az aktatáskákban, meg zsírúj Mercedesek. Az összes elhízott mamlasz képű fasztól hányni tudtunk volna. Meg Imre bá' is. Csakhogy időközben a kis Janó is belekerült az ökörkörbe... 

Hová a francba raktam a megmaradt ötezresemet....csak vissza kellene raknom abba a József Attila kötetbe...áhá, itt van a farmerzsebembe. Hoppá..ez beszarás..itt van egy osztálykép '98-ból. 16 éves városi fenegyerekek röhögnek vissza képről. És mennyi elzüllött arc, a barátaim. A tehetség nálunk ebben a korban vetélt el.

Itt van Proli Roli, meg az Orsósi Matyi, a kis dadogós cigánygyerek. Nagyanyám mondogatta, hogy újszülöttnek minden vicc új, de ez a kép nekem egy kibaszott rossz tréfa. Proliroli volt a legnagyobb proli a környéken, állandóan a kibaszott körmét rágta, meg a fekete baseball sapkájában mászkált. Ráadásul minden mondatába odarakta a "pöpec" szót, amitől még mindig a falat tudnám kaparni. De jó szándékú hülye volt, csak ne ette volna meg a körmét. Háhá, Matyikám, milyen fess legény voltál baszki. A szarból próbált várat építeni ez a szerencsétlen..apja, meg a bátyja a sitten rohadtak, ő meg nem tudott elmondani 3 szót egymás után. "Sz-sz-iaaszt-ook. Mii-aa--he-ee-lyzeet? Kussolj már Matyó, mert pofán baszunk egy székkel." Ez volt a jelmondatunk Prolikámmal, ha már untuk a dadogását. De volt egy nagy előnye ennek a szerencsétlennek: ismerte a Megfelelő Embert. A Megfelelő Ember volt az, aki tudott minden infót, tudta honnan mit kell beszerezni. Egy elbaszott szabály volt ebben a kapcsolatban: ha jóban vagy a Megfelelő Emberrel, utána ne legyél vele rosszba. Na valahol itt baszta el Matyi a dolgot.

De mivel mind a hármunk 16 éves szararc volt, ezért tudtunk gyűjteni egy kis zsebpénz magunknak, kihasználva Matyó kapcsolatát. '98 nyár estéin elmentünk Proliékhoz, és lestük, hogy a szembeszomszéd mikor húzza le a redőnyt, és takarodik el aludni. Az utcán álló Opel Astraból szívtuk le a benzint, kibaszott undorító, és mocskos meló volt, de a Megfelelő Ember fizetett. Mondjuk mindig aprópénzt adott, hogy rohadjon meg, de akkoriban megérte. Ugye megérte?

A pénz gyűlt, és a Megfelelő Ember monopoljogot adott nekünk a benzinleszívásra az egész szarházi városban. Tele voltunk zsével, és nem tudtuk hol elbaszni a pénzt. Míg nem egyszer betértünk a Kék Sáska nevű krimóba, ahol Imre bá' állt a pult mögött. Éppen sört csapolt egy helyi stricinek....

----------------------

Jónapot! Ki a faszom keres ilyenkor? Meg mit képzel magáról, hogy csak így ordibál a kapuból? Gázórát jöttem leolvasni....

Hol a picsában van a Jobbik kabátom? Nem ez a foszöld, hanem a fekete. Ááá, igen, itt van. A svájci sapkámat gyorsan megigazítom, meg bekötöm a cipőfűzőmet. Hogy milyen retkes a talpa...ráadásul még bűzlik is. Pedig nem szoktam ebben a cipőben trágyát lapátolni. Legalábbis én nem tudok róla. Villanyok lekapcsolva, ajtók bezárva. Fasza.

Milyen kibaszottul kihalt ez az utca. Pedig még csak este hat óra lehet. Biztonság kedvéért inkább a kis utcákon megyek, ott még talán ennél is kevesebb ember van. Nézz oda! Micsoda elektromos kaput szartak a Movácsikékhoz. Pörög az üzlet mi? Hogy rohadnál meg. Gimnáziumban az anyádat is eladtad volna egy spangliért te szarházi. Ha rád küldeném az APEH-ot, vagy mi a gecit, a NAV-ot, itt kő kövön nem maradna.

Milyen hideg van. Elhozhattam volna magammal a sálamat. Még nagyanyám kötötte '86 tájékán. Mindegy, kár is ezen filózni, inkább rágyújtok, az is melegít. Még hogy köztereken nem lehet bagózni? Szarok a törvényre, nekem saját farkastörvényeim vannak.

Nagyszerű, kiértem a parkhoz. Igazából ez már nem park, hanem az elkanászodott fiatalok törzshelye. Ezek már nem kocsmázni járnak, hanem a PARKBA csövezni. Ez az, hugyozd le a padot, hátha holnap valaki bele akar ülni. Persze, üvöltesd a szar zenét a mobilodról. És táncolnak rá, beszarok! 3 fiú, 2 lány a felállás. És milyen rondák ezek a lányok. Régebben szebb lányok születtek, ez tény.
A távolból már hallom, hogy egy idióta Simpsonos (a falkavezér) is a PARK felé tart, neki nyilván csak most sikerült elszökni otthonról. Bukósisak nincs rajta, a bőrdzseki megvéd a bajtól. Ő a legmenőbb arc mind közül, mert a fagyos úton ő bizony motorral jött. Nem is akármilyennel.

Közben lassan-lassan elérek a régi krimóhoz (Kék Sáska) ahol ifjúkorom legszebb óráit töltöttem el a barátaimmal. Sajnos már jó pár éve bezárt, mert a kocsmavezetés átkerült a helyi stricimaffia kezébe, amit a zsernyákok nem néztek jó szemmel, így a Kék Sáska a "kurvák-stricik-rendőrők" áldozata lett. Pedig ez volt az a hely, ahol először, és utoljára úgy istenigazából, jókedvvel berúgtunk. Indokolt a többesszám, mivel egyedül nem jó bekúrni.

Lassan múlik az idő, de azért én elindulok hazafelé. A távolból látom, hogy a lehugyozott padon a helyi csöves (Imre bá') már megágyazott, de előtte a gyerekeket jól elküldte az anyjuk picsájába. Jár a riszpekt neki. Movácsikéknál a plazma tévé fénye kiszűrődik az ablakon keresztül, és az utca ugyanolyan kibaszottul kihalt, mint az ingyen sétám előtt.
A cipőmet ledobálom magamról, a kabátot lebaszom a helyére, a svájci sapkát meg magamon hagyom.

Óóóó bazdmeeeg, nem hiszem el. Megint reggel van. Csak ne lenne ilyen kurva hideg, nem normális dolog az, ha az ember két zokniban alszik. Hova a picsába tettem azt az Adidas pulcsimat...mégis csak leugrok a SPAR-ba....de mit keres ez a többi koszos göncöm között, nem értem. Mintha a dolgok ebben a házban maguktól vándorolnának ide-oda. Pénz, pénz pénz...melyik könyvembe is raktam? Bibliába nem, Pál utcai fiúkban sincs....itt van basszameg.....József Attila kötet. Rossz ómen ez Attila, mert néha már "Tele vágyakkal zokog a lelkem" hogy mennyire nincs pénzem. Jól van, pénztárca nem kell, iratok mi a fasznak, már csak a slusszkulcs kell. Óóó igen, szokásosan az egyik piszkos nadrág zsebében van.

Lakást bezárom, mondjuk innen aztán nem sok mindent tudnának elvinni a norvég barátaim. Jajj szegény Zsigulim, hogy néz ez ki? Igazából leszarom, ennek a kocsinak már mindegy. Érvényes papírok nélkül tolom évek óta, úgyhogy városba megteszi. Na nézzük indul-e..../na most ha itt lenne Trabarna-vagy ki a-elsztendápolná az éppen nem induló Zsiguli hangját/...és igen, harmadikra pöccre indul! Ez ám a kocsi! Csak ezek a mocskos komenista állatok ne a bal oldalra tették volna a gyújtáskapcsolót. Ezen mindig felbaszom az agyamat. Indulás előtt túráztatom a motort, ettől majdnem mindig elélvezek. Na akkor gyerünk!

Fasza, 40-el lehet menni ezen a szájbabaszott úton....köcsög biciklisek. Takarodjatok már innen! Egyszerűen nem tudom kielőzni őket..a sírás kerülget ilyenkor...na végre, lement a bal oldali utcán. "Közeli helyeken, dombokon, hegyeken, kibelezett kőbányák üregében" dúdolgatom félhangosan. Mekkora szám! Kár, hogy nem működik ebben a szarban rádió, most hallgatnék egy kis magyar retrot. Körforgalomnál jobbra....NEEE..ne most fulladj le bazdmeeeeg! Te meg ne dudálgass ott hátul büdös kölyke, neked előre kellene köszönnöd! Ez a kis Lepényi gyerek lesz....és persze BMW-vel tolja...érettségire kapta. ÉN MEG ÉHEZEK!

Na, mennyi ember van itt, hihetetlen...és még nincs a magyarnak pénze, mi bazzeg? Nincs a faszt! Mindenki itt költi el. Szánom ezt a sok hülyét, akik listára írják fel a dolgokat..nem igaz, hogy nem tudnak megjegyezni 4-5 dolgot. Pedig állítólag a magyarok agya a legfejlettebb a világon, vagy mi a faszt írt erről a Blikk. Aszongya..kell kenyér, egy rekesz ásványvíz, SPAR-os sonka, kibaszott sok konzerv, meg WC papír. Az a legmegalázóbb pillanat, amikor egy harmadik ikszet betöltött férfiállat a legolcsóbb, és legnagyobb kiszerelésű WC papírt próbálja előkeríteni. De mivel nagyvilági kispolgár vagyok, mindent, és mindenkit leszarok.

A pénztárnál megint kurva sokan vannak..és milyen kurva lassan dolgozik ez a kis vörös. Ja igen, megint ez a vörös van szolgálatban...álmomban már kétszer megvolt. Lehet, hogy nem kellene ennyire stírölnöm, de azért megtisztelném...vagy helyesebben: ő tisztelne meg engem. Na jól van mamika, pakoljad a szarjaidat a szatyorba, oszt húzzál innen baszki, ne itt kezdjél el siránkozni.

Heló! Lehet, hogy sziával kellett volna köszönnöm? Jónapottal biztosan nem..de akkor is, elég közönyös velem ez a lyány.....óóóó Flóra. Milyen kibaszott szép ez a név. És milyen szép a haja. Meg a keze. Én meg igazán megfésülködhettem volna..a körmeim is retkesek..de mindegy, azt el lehet takarni. Még valami lesz? Igen, egy doboz kékszofit kérnék-mondom szinte már reszketve. 4320 Ft lesz. Magamba üvöltöm a BAZDMEG szót, és átnyújtom az utolsó tízezresemet. Mit nézel rajta, nem hamis! Csak koszos egy kicsit. De a pénz már csak ilyen. Óóó ezaz rohaggyámeg, ennél jobban nem tudtad volna apróba adni. Pénztárca nincs nálam, a zsebembe meg fér bele ennyi apró. Büdös kurva. Viszontlátásra! Köszi, szia!
A kurvaanyádat viszontlátásra! Mi a fasznak magázódik? Ez nála az etikett alapszabálya, vagy mi?! Mennyire elbaszott ez a világ. A Zsiguli harmadikra már pöccre indul, úgyhogy irány a gettó! Vagyis a lakásom.

Átdolgozás alatt....

A viszonylag alacsony szinvonalú kezdés után menjünk egy kicsit még mélyebbre. Jöjjön egy kis flashback. Akinek nem tetszik, az most húzzon a picsába. Köszipuszi.

"Újabb álmot láttam éjjel, forgolódtam sokáig"-kezdhetném így is a szövegemet, mert odabasz. És most jobban belegondolva, tényleg ezzel kezdem, mert tényleg odabasz. Másodszorra is. Kár, hogy nem én írtam. Jöjjön egy álom a rémálomban.

Valamikor a 2000-es évek elején járunk. Óhh, igen, micsoda underground idők voltak azok! Ifjúkorom legszebb évei. Egyetem, bulik, egyetemi bulik, állandó lejmolás, olcsó pia-olcsó cigi kombó, fesztiválozás szakadt sátrakkal, szakadt pólókban. Előttem volt még a nagybetűs ÉLET. Természetesen mint minden valamirevaló egyetemi hallgató, koleszos voltam. Még ha ugyan csak egy évig, de akkor is. Zárójelben jegyezném meg, hogy aki nem koleszos, de magát egyetemistának nevezi, az nem igazi egyetemista.

Hamis kazettáról üvöltettük az igazi zenét! Auróra, PICSA, Ős-Bikini, Tankcsapda,Sex Pistols, Dead Kennedys, Iggy Pop. Ifjúkorom meghatározó bandái! Az egyetem pedig kezdett háttérbe szorulni, így egy év tivornyázás után könnyes szemmel búcsúztam a mérnöki pályától. A tanárok nem értékelték kellően a "fiatalság, bolondság" jelmondatomat.

De mivel még mindig csak 20 voltam, gondoltam 1-2 év kényszerpihenő nem lesz rossz hatással rám, így elhatároztam, hogy szerencsét próbálok Pesten. Régi-új arcok, állandó tivornyázás, néha egy kis seggnyalós meló, haknizás ide-oda egy szakadt LADA-val. Jajj de szerettem azt a kocsit. Még mindig érzem az orromban azt a jellegzetes dohos szagot, amikor beültem. És volt az a lány ott a fővárosban....igazi renitens..

*kurva nagy hanggal leesik a távirányító a földre*

A kurvaéletbe! Mindjárt kezdődik a Való Világ, akkor is megnézem, ha beledöglök! Csak ne lenne benne ennyi reklám, ki a faszom képes végignézni ezzel együtt is?!

Na, végre péntek délután, kibaszott délután 4 óra. Szerencsére két napig nem fogom látni a kollégák unalmas, besavanyodott pofáját. Várjunk csak...mintha valamit elfelejtettem volna. Mindegy, leszarom. Már csak a metróhoz kellene eljutnom, utána ha szerencsém van, pont elérem a vonatomat. Igazi vesszőfutás az életem.

Fújj, mocskos BKV ellenőrök, nesztek itt van ez a szánalmas bérletem. Ti bezzeg ingyen utaztok... Komolyan, ellenőrterror van ebben az országban. Ezen a mozgólépcsőn is mennyien vannak. Hihetetlen. Meg az a sok propaganda! Ki a faszomat érdekel a német nyelviskola, tudom, hogy lehúzás az egész. Kijártam én már az élet iskoláját. Na fasza, metró pont most gurul be. Mennyémá' előlem mamika, nem igaz bazdmeg!-üvöltöm magamban. Na végre, megint nincs szabad ülőhely. Honnan a faszomból jön ez a sok ember? Csoda, hogy állandóan kigyullad, meg lerobban a metró, nem ennyi emberre tervezték ezt a szerencsétlen járművet. Mennyi sunyi ember....hallgatják a populáris zenét. Jajj, hol van már a Sláger rádió, meg az ős-Tankcsapda. "Te csak várj, míg felkel majd a nap"--eszembe jut ez az egy sor, de most ezen fogok egész hazaúton kattogni, mert nem jut az eszembe az együttes neve. A kurvaéletbe már! Tényleg nem jut az eszembe!

Nagy nehezen sikerül kiszállnom a metróból, itt vagyok a Nyugatinál. Mennyi szararc van itt, mindjárt kinyílik a bicska a zsebemben. És ez a bűz? Fasza, a maradék étvágyam is elment, inkább odamegyek ahhoz a jó vágású fiatalemberhez, aki éppen a fal mellett hugyozik, és ott ledugom az ujjamat a torkomon. 2 perc múlva indul a vonatom a késés miatt, a pozitív gondolkodásomat tanítani lehetne. BASSZAMEG! Eszembe jutott: nem vettem cigit a melóhely melletti kisboltban, most meg már nincs időm rá. Basszamegbasszamegbasszameg. És igen! A vonatom még nem indult el, gyorsan felslattyogok rá. Bal oldalt, ablak mellett, menetiránnyal szemben. Ez az én napom.

BYE BYE KÖTSÖG BUTAPEST! 2 napra.

Lehet, hogy teljesen felesleges volt blogot indítanom, mer' már most kezd beletörni a bicskám ebbe a feladatba (is). Na mindegy, dizájnra sokat adok, úgyhogy bekúrok valami normális stílust első körben. Remélem túlélem.