Na, végre péntek délután, kibaszott délután 4 óra. Szerencsére két napig nem fogom látni a kollégák unalmas, besavanyodott pofáját. Várjunk csak...mintha valamit elfelejtettem volna. Mindegy, leszarom. Már csak a metróhoz kellene eljutnom, utána ha szerencsém van, pont elérem a vonatomat. Igazi vesszőfutás az életem.
Fújj, mocskos BKV ellenőrök, nesztek itt van ez a szánalmas bérletem. Ti bezzeg ingyen utaztok... Komolyan, ellenőrterror van ebben az országban. Ezen a mozgólépcsőn is mennyien vannak. Hihetetlen. Meg az a sok propaganda! Ki a faszomat érdekel a német nyelviskola, tudom, hogy lehúzás az egész. Kijártam én már az élet iskoláját. Na fasza, metró pont most gurul be. Mennyémá' előlem mamika, nem igaz bazdmeg!-üvöltöm magamban. Na végre, megint nincs szabad ülőhely. Honnan a faszomból jön ez a sok ember? Csoda, hogy állandóan kigyullad, meg lerobban a metró, nem ennyi emberre tervezték ezt a szerencsétlen járművet. Mennyi sunyi ember....hallgatják a populáris zenét. Jajj, hol van már a Sláger rádió, meg az ős-Tankcsapda. "Te csak várj, míg felkel majd a nap"--eszembe jut ez az egy sor, de most ezen fogok egész hazaúton kattogni, mert nem jut az eszembe az együttes neve. A kurvaéletbe már! Tényleg nem jut az eszembe!
Nagy nehezen sikerül kiszállnom a metróból, itt vagyok a Nyugatinál. Mennyi szararc van itt, mindjárt kinyílik a bicska a zsebemben. És ez a bűz? Fasza, a maradék étvágyam is elment, inkább odamegyek ahhoz a jó vágású fiatalemberhez, aki éppen a fal mellett hugyozik, és ott ledugom az ujjamat a torkomon. 2 perc múlva indul a vonatom a késés miatt, a pozitív gondolkodásomat tanítani lehetne. BASSZAMEG! Eszembe jutott: nem vettem cigit a melóhely melletti kisboltban, most meg már nincs időm rá. Basszamegbasszamegbasszameg. És igen! A vonatom még nem indult el, gyorsan felslattyogok rá. Bal oldalt, ablak mellett, menetiránnyal szemben. Ez az én napom.
BYE BYE KÖTSÖG BUTAPEST! 2 napra.