Hol a picsában van a Jobbik kabátom? Nem ez a foszöld, hanem a fekete. Ááá, igen, itt van. A svájci sapkámat gyorsan megigazítom, meg bekötöm a cipőfűzőmet. Hogy milyen retkes a talpa...ráadásul még bűzlik is. Pedig nem szoktam ebben a cipőben trágyát lapátolni. Legalábbis én nem tudok róla. Villanyok lekapcsolva, ajtók bezárva. Fasza.
Milyen kibaszottul kihalt ez az utca. Pedig még csak este hat óra lehet. Biztonság kedvéért inkább a kis utcákon megyek, ott még talán ennél is kevesebb ember van. Nézz oda! Micsoda elektromos kaput szartak a Movácsikékhoz. Pörög az üzlet mi? Hogy rohadnál meg. Gimnáziumban az anyádat is eladtad volna egy spangliért te szarházi. Ha rád küldeném az APEH-ot, vagy mi a gecit, a NAV-ot, itt kő kövön nem maradna.
Milyen hideg van. Elhozhattam volna magammal a sálamat. Még nagyanyám kötötte '86 tájékán. Mindegy, kár is ezen filózni, inkább rágyújtok, az is melegít. Még hogy köztereken nem lehet bagózni? Szarok a törvényre, nekem saját farkastörvényeim vannak.
Nagyszerű, kiértem a parkhoz. Igazából ez már nem park, hanem az elkanászodott fiatalok törzshelye. Ezek már nem kocsmázni járnak, hanem a PARKBA csövezni. Ez az, hugyozd le a padot, hátha holnap valaki bele akar ülni. Persze, üvöltesd a szar zenét a mobilodról. És táncolnak rá, beszarok! 3 fiú, 2 lány a felállás. És milyen rondák ezek a lányok. Régebben szebb lányok születtek, ez tény.
A távolból már hallom, hogy egy idióta Simpsonos (a falkavezér) is a PARK felé tart, neki nyilván csak most sikerült elszökni otthonról. Bukósisak nincs rajta, a bőrdzseki megvéd a bajtól. Ő a legmenőbb arc mind közül, mert a fagyos úton ő bizony motorral jött. Nem is akármilyennel.
Közben lassan-lassan elérek a régi krimóhoz (Kék Sáska) ahol ifjúkorom legszebb óráit töltöttem el a barátaimmal. Sajnos már jó pár éve bezárt, mert a kocsmavezetés átkerült a helyi stricimaffia kezébe, amit a zsernyákok nem néztek jó szemmel, így a Kék Sáska a "kurvák-stricik-rendőrők" áldozata lett. Pedig ez volt az a hely, ahol először, és utoljára úgy istenigazából, jókedvvel berúgtunk. Indokolt a többesszám, mivel egyedül nem jó bekúrni.
Lassan múlik az idő, de azért én elindulok hazafelé. A távolból látom, hogy a lehugyozott padon a helyi csöves (Imre bá') már megágyazott, de előtte a gyerekeket jól elküldte az anyjuk picsájába. Jár a riszpekt neki. Movácsikéknál a plazma tévé fénye kiszűrődik az ablakon keresztül, és az utca ugyanolyan kibaszottul kihalt, mint az ingyen sétám előtt.
A cipőmet ledobálom magamról, a kabátot lebaszom a helyére, a svájci sapkát meg magamon hagyom.
