Naplopó vagyok

Friss topikok

  • Leita: annak reményében nézek be ide, hogy találok új szösszenetet....de nem :( nem adom fel...hátha :) (2015.10.05. 22:29) 0x1
  • Leita: ...de jó, itt vannak újra a régi bejegyzések :) Ez azt jelentheti, hogy Te is visszajössz...ugye f... (2012.08.15. 12:15) Itt a vége
  • hétköznapi naplopó: @bandika gazdája: ! (2012.03.09. 08:07) -----------
  • Bonemine (törölt): Lehet, hogy azért, mert ma én is vonattal jöttem haza a nagyvárosból, de ez nagyon megfogott. Tet... (2012.03.07. 22:58) Vasúti láz
  • bandika gazdája: :-))) (2012.03.07. 21:14) Köszönöm az Aurórának az ingyen reklámot!

Itt a vége

2012.03.09. 16:56 hétköznapi naplopó

A naplopásból elég volt, ezen a blogon nem fog folytatódni a történet. Köszönöm annak a néhány kitartó olvasónak, aki kommentelt, és végigszenvedte ezeket a korai zsengéket.

Az ok, hogy miért hagyom abba: egész egyszerűen ezek a történetek inkább voltak erőltetettek, mint viccesek, így pedig nem látom értelmét folytatni, ha saját magamnak sem tetszenek az írások.

A blog nem kerül törlésre, ha pedig újra látok esélyt a történet továbbírására, akkor ott lesz folytatva, ahol abbahagytam.

Viszlát valahol valamikor!

-----------

2012.03.08. 16:32 hétköznapi naplopó

----------------------

Vasúti láz

2012.03.06. 19:55 hétköznapi naplopó

Namármost van 3 percem elérni a vonatot. Vagy 2. Az órám sajnos nem Greenwich-hez van beállítva, sem a MÁV-hoz, hanem mikoron is ránéztem félszemmel a TV2 teletextjére, akkor inkább magamhoz állítottam be az időt. Lépteimet megnyújtom, és ebben a kora tavaszias időben épp elkezd izzadni a lábam a Wink márkájú utcai cipőmben. Örömmel konstatálom azt a tényt, hogy a Halálfaszára induló vonat még nem szándékozik elmozdulni a helyéről, így könnyedén szállok fel a járműre, de előtte még egy utolsó slukk a cigarettámból, és az éppen füstölgő csikket szigorúan a vonat alá dobom. Midőn próbálom kinyitni a jobb oldalon található ajtót, egy gondolattal később eszmélek, hogy ez bizony nem kifelé, hanem befelé nyílik, hogy rohadjon meg. Beérve a vonatkocsiba, öreg hibát vétettem: talán mérsékeltebben kellett volna hozzáérnem az amúgy sem túl higiénikus kilincshez, de kár is a múlton töprengeni.

Indulhat a helyvadászat: próbálom megkeresni az Én helyemet, és igen, ott van! Jobb oldalt, ablak mellett, menetiránnyal szemben foglalom el a kibérelt székpárost. Igen, megtehetem basszameg, mert én törzsutas, és törzsvendég vagyok egy személyben. De újabb hibát vétettem, mikoron is a kabátomat veszem le ezen a hangyafasznyi helyen, mert nem néztem szét, hogy kikkel vagyok körülvéve. Bal oldalt egy pattanásos srác alvást szimulál, de olyannyira, hogy még a nyála is éppen kifolyt. Kösz bazdmeg, hogy elveszed az étvágyamat, te kis köcsög! Előttem pedig két ereje teljében levő verőlegény foglalt helyet, akiknek a parfüm-és dezodorszaga éppen megcsapja az orromat, és a maradék étvágyam is tovaszáll. Egyébként teljes csend honol a vonatkocsiban. Lassan múlnak a percek, és korgó gyomorral vetek pillantást a piacon vásárolt Casio-szerű kínai órámra, és eljut a tudatomig az az információ, hogy bizony a mozdony nem zokogott fel a menetrendszerinti időpontban, így jogosan jár a +1 kurvaanyád a MÁV-nak. Előveszem az utolsó szendvicsemet, amiben ki tudja milyen párizsi, és egy kis teavaj található, majd érdekfeszítően bambulom az unalmas tájat. Az utolsó falatnál megakad a tekintetem egy a távolban lévő sárga, fekete kis mozgó ponton. Ahogy közeledik felém, kezd összeállni bennem a kép, hogy ez bizony egy megkülönböztető mellényben lévő vasúti szerelő lesz, némi olajjal a ruháján. Most vagy soha, itt az idő, oda kell csapnom a lovak közé. Lehúzom a vonat amúgy már berohadt ablakát, és kedélyesen odaszólok neki:

-Elnézést Főnök! Olybá’ tűnik nekem, hogy éppen lemaradtunk a menetrendszerinti indulásról! Kend tud szolgálni valami bennfentes információval?

-Hová utazik? (jön a mogorva kérdés, és közben észreveszem, hogy nem csak a ruhája, hanem az őszülő bajusza is olajos..)

-Halálfaszára.

-Hohó, aha, Halálfaszára. A faszt tudja mikor indul, de dóguzunk, dógozunk.

És elviharzik az utolsó mentsváram. Kortyolok egyet az ásványvizemből, és hallgatom a verőlegények amúgy sekélyes beszélgetését. Közben rájöttem, hogy elkövettem a harmadik hibát is rövid időn belül, mivel pont olyan helyre ültem, ahova a lenyugvó nap narancssárgás fénye beszűrődik, így végképp elviselhetetlen a szituáció. Próbálok szolidaritást vállalni a pattanásos sráccal, és lehunyom a szememet, amikor is meghallom a félig lehúzott ablakon keresztül a hangosbemondó amúgy kedves férfi hangját: „A Halálfaszára induló vonat előreláthatólag 15 perc késessel indul”.

Felhúzom az ablakot, és elmorzsolok stikában néhány bazdmegot, de csak mert Én ezt is megtehetem.

A Marslakó magyarok

2012.03.05. 15:24 hétköznapi naplopó

A következő sorokban kifejtem a véleményemet a magyar televíziózás legújabb ászáról, a Marslakókról. Természetesen nyomdafestéket nem tűrő szöveg következik. (+18)

Tegnap este mélabúsan kapcsoltam be azt a rohadt tévét, hátha találok benne valamit. A Való Világnak pont egy hete lett vége, azóta nem találom a helyemet a magyar televíziózásban. Az embernek tényleg már csak ez az egy szórakozása van, főleg ha ilyen kurva sokat dolgozik, mint én. Na de van még remény, mert megláttam, hogy indul valami új cucc az M1-en. Marslakók….cím alapján pont nekem való. Meg egyébként is basszameg, ráfért már valami újítás a királyi egyesünkre, mert a Szomszédok óta NINCS jó magyar sorozat rajta. Úgyhogy fürdés után be is kúrtam magam az ágyba, és izgatottan vártam premiert.

Első gondolatom: BYE BYE KÖTSÖG Barátok Közt! Nesze nektek kertévék! Öcsém, mekkora ötlet volt ez a sorozat! Régóta mondogatom magamban, hogy kellene valami új, szokatlan, lehengerlő, és odabaszós sorozat. Hát tegnap este megkaptam. Ráadásul az anyjuk úristenit, értenek ezek a nézők megnyeréséhez, mer’ egyből 2 részt adtak le! Kurva jó szövegek, a történet is odabasz, ráadásul még a nők is jók benne bazdmeg, és még a sorozat címe is istenkirály. Sőt, még a zene is jó, amit a végén énekel a izé, hogy is híjják. Na mindegy, nem is az a lényeg, hogy hogy hívják, hanem a lényeg, hogy a tehetség nála nem vetélt el. Fel is vettem kazira, majd ha lesz egy kis időm, akkor visszanézem, az hétszentség.

De azért azt tegyük hozzá, hogy 2 milliárdból csinálták a Jáksóék, úgyhogy volt mit a tejbe aprítani. Én ennyi pénzből a magyar MacGyvert csináltam volna meg, hogy rohadjak meg. Az is mekkora sorozat volt apukám! Az összes része megvan kazin, egyszer kurvasokat fogok vele keresni, ha el tudom adni valami sorozatbuzinak. Na de a lényeg, hogy ez a Jáksó tud valamit, rádióban is vezet műsort, ott van a Heti Hetesben, és most meg megalkotta a semmiből a Marslakókat..jó kiállású egy gyerek, majdnem olyan, mint én.

A sok fanyalgónak üzenném, hogy 2 milliárdból nem lehet jobbat csinálni! Hol éltek ti, Hállivúdban bazdmeg? Inkább örüljetek, hogy végre van egy jó magyar sorozat, nem kell mindig a jenkik seggét nyalni! Csinálj jobbat, ha tudsz! (de ne a MacGyvert, mert azt én szeretném)

Iván szerint a Marslakók: 9,37/10

Köszönöm az Aurórának az ingyen reklámot!

2012.03.05. 13:52 hétköznapi naplopó

Rádió, tévé, meg én

2012.03.04. 10:13 hétköznapi naplopó

No, emberek beköszöntött a tavasz, én meg vettem egy rádiót a Zsiguliba. Tud mindent, ilyen USB-s, meg CD-s lófasz is van rajta. 8600 forint volt a cucc, beszereléssel együtt. Először nem hitt a faszi a szemének, hogy egy ilyen szarba vettem rádiót, de mondtam neki, hogy ne pofázzál gyerek, hanem szereljed be. Mondjuk egy kicsit kitakaríthattam volna, legalábbis az autószőnyegről kidobálhattam volna a csikkeket. De kinek van erre ideje? Van jobb dolgom is, mint egy papírok nélküli autót pucoljak ki, érted. Ez körülbelül olyan lenne, mint ha egy hajléktalan mosógépben mosná ki a retkes cuccait, holott kimoshatja az esővízben, vagy ne adj isten a Dunában is. Úgyhogy jól van ez így, jobb a békesség. De azért mekkora üzlet volt ez a rádió! Van rá garancia is, és még be is szerelték. Már elterveztem, hogy minden reggel kelek 6:00-kor, és kiülök a kocsiba hallgatni a Bumerángot. Mekkora ötlet ez bazdmeg! De azért remélem, hogy nem 2 napig fog működni….mint az az LCD tévé, amit a drága keresztapám intézett nekem tavaly. Na ezt muszáj vagyok elmesélni, hogy mindenki tanuljon a balfaszságomból.

Mint már mondottam, tavaly nyáron hirtelen megjelent a kereszt a kapuban azzal a hírrel, hogy "Ivánka, most megfoghatod az Isten lábát bazdmeg!" Néztem rá bután, hogy mi a picsa van, de gyorsan kifejtette, hogy miről is van szó. Állítólag volt egy kamionos haverja (inkább nem is akarom tudni, hogy ki), aki Ukrajna felől tud hozni olyan tévéket, amit fű alatt dobtak össze fillérekért valami Kijev melletti putri helyen. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a tévéket lopott Sony, meg Samsung, meg még tököm tudja milyen alkatrészekből rittyentették össze, csak a külsejére, meg a távirányítóra volt ráírva valami ilyesmi szöveg: Українська народна республіка. Mondta keresztfater, hogy nem a szöveg a lényeg, hanem az, hogy 70000 forintért kapok egy Sony tévét! Úgyhogy bele is ugrottam az üzletbe, 3 napra rá hozták is a tévémet, kicsengettem a pénzt, és tényleg ez a szöveg volt ráírva: Українська народна республіка. A tévé egy IKEA-s dobozba volt belebaszva, de 70000-ért a hülyének is megéri. Egyből be is üzemeltem, és majdnem be is szartam, mert tökéletesen működött!

Egész pontosan 2 napig volt üzemképes az a szar. Egyik este egy fradi meccset próbáltam végigszenvedni, de már félálomban voltam. Egyszer csak ránézek a tévére, és a fűnek a színe nem zöld, hanem sárga volt. Nem is értettem, hogy miért kell a srácoknak ilyen kiégett füvön játszaniuk tavasszal. Utána átnyomtam egy másikra, ahol valami tengerekről pofáztak, és a víz színe nem kék, hanem fekete volt. Ezt már kevésbé hittem el, és láttam, hogy RTL-nek is rózsaszín lett a logója. Mondom basszameg, beállt a teljes színvakság nálam! A baboskönyvet gyerekkorom óta nem látom rendesen, úgyhogy kész volt a teljes diagnózis: Iván színvak lett. De továbbgondoltam, és lehet, hogy nem is színvak, hanem egyenesen szemdaganatom van! Teljes halálfélelmem lett, hogy most mégis mi a faszt fogok csinálni az életemmel? Inkább forduljak fel most, nem kell nekem a szenvedés.

Aludtam rá egyet, megdobva pár lidérces álommal, de túléltem azt az éjszakát. Utána reggel megnyugodtam, mert minden ugyanolyan színű volt a házban, mint azelőtt. Be is kapcsoltam a tévét, de a színek továbbra sem voltak a helyükön. Hozzábasztam a távirányítót a képernyőhöz, és hívtam keresztfatert, hogy kurvagyorsan jöjjön át. Nagy hőzöngve át is jött, kérdezte, hogy „Mi a fasz van Ivánka?” Mondtam neki, hogy az a fasz van, hogy nem működik a tévé, úgyhogy amilyen gyorsan idehoztátok, vigyétek is innen a picsába. Ja, slusszpoénként  megkérdeztem a keresztet, hogy ti is innen vettétek a tévéteket? Mire a válasz: „Dehogy, mi a Media Marktba vettük. Miért? Akarsz venni egy másikat?” Csak fogtam a fejemet, meg próbáltam vigyorogni, de nem nagyon ment.

2 napra rá jött is a kamionos, hogy akkor visszavinné a cuccot. Visszadobott 50000 forintot, a többit sajnos nem tudta visszaadni, mert kellett neki gázolajra, meg az üzlet az mégis csak üzlet.

A történet tanulsága, hogy ha rokonok ajánlanak valamit, az vagy szar, vagy még szarabb. Keresztfaterral 3 hónapig nem beszéltem ez a kis baleset után, nem is értették, hogy Ivánkának mi a fene baja van. De a lényeg a lényeg, hogy a rádió mukodik, csak hogy egy klasszikust is megemlítsek a blogomban.

Naplopó könyv

2012.03.03. 19:45 hétköznapi naplopó

Igen, jól láthatja mindenki, hogy készül a könyvem. Összeültünk az Indexes srácokkal, és azt mondták, hogy adnak egy esélyt nekem. A könyv különlegessége, hogy kézzel írott lesz, ami 2012-ben oda fog baszni. Már csak szponzorokat keresünk, de ami a legfontosabb, hogy itt van a megtervezett borító is, amivel elég sok meló volt, de kész lett. És a legfontosabb, hogy ezt premier előtt megosztom Veletek...

rsz_borito.jpg

Egyedi tervezés, stílusosan kialakított részletek, egyedi betűtípus, és a lényeg a borító alján található dőlt betűs szöveg: "Minden jog fenntartva. Kiadta az Index Zrt. az Úr 2012. évében."

A Kék Sáska

2012.03.03. 14:17 hétköznapi naplopó

Újabb flashback következik, mégpedig a híres-hírhedt krimóról, a Kék Sáskáról.

Hogy mi is ez a hely tulajdonképpen? A gyengébbek kedvéért elmondom újra, hogy ez volt a gettófalvai barátaimmal a törzshelyünk. Igen bazdmeg, ez egy kocsma, de most inkább használjuk a krimó szót a helyre, mert a másik degradáló egy kicsit. Legalábbis szerintem.

Na szóval a kocsma, vagy mi a faszom krimó a városkám szélén volt található, jól elzárva a külvilágtól. A srácokkal mi csak ’98 tájékán kezdünk el ide járni, és nem is sejtettük, hogy az egész placc a végnapjait éli. De majdnem így is 2 kibaszott évig jártunk ide, és ez idő alatt elég sok mindent megtudtunk a helyről, és főleg a Imre bá’-ról. Kezdjük is a krimó nevével: Kék Sáska. Jogos a kérdés, hogy mi a faszért van ilyen idióta neve, de mivel a tulaj sem egy átlagos faszi volt, ezért valami olyan nevet akart adni a helynek, ami az átlagostól eltér. Eredetileg a „Kék Sárkány” nevet szánta a krimónak, de azt mondta Imre bá’, hogy „ne sárkány legyen, hanem sáska bazdmeg!”. Így született meg a Kék Sáska név. Az egész helység alapterülete nem volt túl nagy, de kis helyen sok jó ember is elfér. És hogy milyen emberek jártak ide? Hát a helyi keménymag, akik kétkezi munkával keresték meg a pénzüket, és se kutyájuk, se macskájuk nem volt az életben, tehát bányászok, építőmunkások, stb. Az értelmiségnek a belépés TiLOS! volt. A munkások mellett a hely tele volt kurvákkal és stricikkel, erre már érintőlegesen kitértem, de a későbbiekben lesz róluk is még szó.

De mi a picsától volt ez a hely annyira különleges? Hát nem az omladozó falakról, repedező plafonról, meg az álladóan eldugult WC-től, hanem attól, hogy mindig ugyanazok az arcok voltak ott, ugyanazon a helyen ültek, stikában hallgatták a SZER-t, a Jugoszláviából behozott cuccokat itt osztották el, na meg persze az 5. kör feles mindig ingyen volt. Nagyban ment a zsugázás az asztaloknál természetesen pénzben, és a füsttől néha az orrukig se láttak ezek a kopott ruhás, sört vedelő emberkék. De ettől volt jó az egész. Imre bá’ itt találkozott a vén kurva Évikével, és a kis Janóka is inkább a krimóban volt, mint az iskolában. Na meg persze állandóan üvöltött a zene, amire az akkori renitens ifjúság kurvára ki volt éhezve, és a jugóktól becsempészett hanganyagokból tanulták meg, hogy mi is az a zene. Gyakran pofátlankodtak be ilyen diszkós köcsögök, de Imre bá’ jól elküldte az ilyenek a faszba: „Az anyátok picsáját, ez nem diszkló! Pfejj!”

Egyetlen alapszabály volt: gyere be józanul, és menj ki innen részegen! Egyébként bármit meg lehetett csinálni, senki sem szólt rá az emberre, hogy ezt most mi a faszért csináltad. Az évek során a hely nem sokat változott, és még mindig meg volt a krimó varázsa. Csak egyre kevesebben jártak ide, a régi arcok közül sokakon már sárgaföld van, és a zsernyákok is egyre többször néztek be ide. Egészen 2000. júliusáig, amikor is a hely végleg bezárt…

süti beállítások módosítása