Megint csak a bajom van ezzel a mocskos villanyszámlával....nem igaz, hogy nem találom. Pedig egész biztosan ide van bebaszva a többi közé. Höhőőő mit találtam..az érettségi bizonyítványom. És bazdmeg még mindig csupa jeles van beleírva. Úton voltam a mérnöki pálya felé...
És igen, most egy újabb memoár következik a kalandos kis életemből. Még mindig van választásod, hogy elolvasod, vagy sem.
Most már nincs. Szóval, honnan is kezdjem...Ivánkának mérnöknek kell mennie!-mondták anyámék serényen érettségi előtt. A szüleim is mérnökök voltak: anyám takarítómérnök, apám pedig kőművesmérnök, így nem első generációs értelmiségi lettem volna a családban. Engem meg pont kurvára hidegen hagyott, hogy mi lesz majd belőlem. Valami olyan melóról álmodoztam anno, ahol kell dolgoznom, de inkább mégsem, ott is kell lennem, de inkább nem. Ezt a szakmát hívják naplopónak. Na de térjünk vissza a XX. század legvégére. Ahogy drága nagyapám mondaná, villanyosmérnök. Mert villanyra mindig szükség van. "Tanújjá' büdös kölyke, mer' osztán nehogy senki se legyen belűled!"-még mindig visszhangzik a fejemben ez a kurva mondat. Apám kibaszott zsenialitása itt is megmutatkozott, mert ő volt a legnagyobb érvelő a családban. Első érve: Iván névhez csak a mérnöki szakma való. Második érv: a rokonoknak állandóan mesélte azt a sztorit, amiben ő már bizony '84-ben sejtette, hogy én villamosmérnök akarok lenni, mert 2 évesen egy szöget akartam bedugni a konnektorba. Utolsó megdönthetetlen érve az volt, hogy ne hozzak szégyent a Zsigulis megmentőmre, mert ő is villamosmérnök volt. Legszívesebben még mindig a fejemet a falba verném ezektől a mondatoktól.
Így hát elkezdtem magolni a fizikát, és körmöltem a matek példákat. A gimiben a fizikatanárom egy nagyon magas nő volt, akinek nem volt szemöldöke, és az ő hármas jelszava így hangzott: "test, lélek, fizika". Bazdmeg, ilyen tanárt vegyek én komolyan? No de nyeltem egy nagyot, és próbáltam komolyan venni.
Szép csendben teltek a napok, és eljött a ballagás napja, 1999. egyik napos délelőttje, majd az azt követő családi összejövetel minden kötelező közhelyével együtt. Melegem is volt, fáradt is voltam, ráadásul a háttérből Zámbó Jimmy nótákat üvöltetett apám, úgyhogy a faszom ki volt azzal a nappal. Egy rakás szar volt az egész, főleg úgy, hogy a babonás nagyanyám spiccesen elkezdett baszogatni engem. Először a teljes napfogyatkozást hozta fel témaként, mert ezt biztos, hogy a kibaszott UFO-k fogják csinálni, akik ezután elátkozzák az egész Föld nevű bolygót, úgyhogy Ivánkára rossz sors vár. A pálinka után még ivott egy kis pálinkát, és elkezdett filozofálni a 2000-es világvégéről, mert akkor biztos, hogy mind itt döglünk meg, úgyhogy teljesen felesleges volt Ivánkának ennyit tanulnia. Ezek voltak a szombati nap történései.
Vasárnap elmentem a barátaimmal megünnepelni a ballagást a krimónkba. Még aznap délután Imre' bá feladta rám az utolsó kenetet a Kék Sáskában Roli meg a Matyi társaságában. Indulás előtt feloldoztak minden bűnöm alól, és jó tanácsként azt mondták, hogy szarjak a családomra, mert ezek hülyék egytől egyig.
Gyorsan túlestünk az érettségin, voltak akik a túlélésre játszottak, de nekem sikerült minden,sőt, az elvárásokat is túlteljesítettem. Nem sokkal később megjött a papír a főiskolától, hogy felvételt nyertem a villamosmérnöki szakra...
