Hétköznapi Naplopó

Szőlősy tegnap kiadta az ukázt, úgyhogy ma reggel mehetek a szemészetre. Fasza. Azzal érvelt ez a kivénhedt róka, hogy neki fontos a munkavállalók egészsége. Hát az én eltorzult világnézetemben a szemnél vannak fontosabb testrészek is, de ahogy ő fütyül, én úgy táncolok.

Valahogy jó volna kibekkelnem ezt a szemészt..csak azt nem tudom, hogy köszönés után egyből lengessem be a borítékot? Vagy elég utána? Egyáltalán szoktak a szemészek pénzt lejmolni? Nem szemműtétre megyek, de ha nem villantok valamit, akkor el fogják kapni a tökömet. Mert egyébként jó az én szemem, csak nem látásra. Olyan, mint drága nagyanyámnál a tévé: szemcsés, halvány, szellemképes, mindent lehet látni, csak a lényeget nem. Bár én ezt természetes amortizációnak hívom. 30 évesen ilyen a szem, bárki bármit mond. Adidas cuccokat felveszem, meg fújok egy kis parfümöt magamra, mégis csak dokihoz megyek!

Azért ilyenkor jó ez a Zsiguli! A város másik felén van az a kurva rendelő, busszal meg nyilván nem fogok menni, mert az a nyuggereké. És még a fűtés is működik! Háhá, 2 éve nem jó, most meg egyszer csak elkezdi fújni a meleg levegőt! Ez ám a kibaszott szovjet autógyártás csúcsa! Old timer autó. És az enyém. Már csak egy rádiót kellene intéznem bele...

Szerencsére nem kell sokat várnom, mert a Szőlősy csókosa a dokinak, úgyhogy elsőnek fogok beiszkolni. De hogy néz ki ez a váróterem! A pofám leszakad. Nem is, mert előtte a plafon fog leszakadni. Azt a kurva életbe. Az idő vasfoga megrágta ezt az épületet is. Na várjál, ott topog egy nyugger, mindjárt rákérdezek, hogy hogy mennek itt a dolgok. Csókolom! Szeretném megkérdezni, hogy szokás itt pénzt adni a doktoroknak? Kurva nagy csend. Mondjál már valamit bazdmeg! Rossz embert kérdezöl fijam, mert osztán én se tudom, hol lehet sonkás kiflit kapni. Óóóóó...már érzem, hogy a vér az agyamba tódul, nyelek egy nagyot, de érzem, hogy nem lesz ennek jó vége..előbb fogják rám dobálni a földet, mint a Szőlősyre. Na de közben hátraarc van, mert hallom, hogy mondják a nevemet. Vagy legalábbis majdnem az enyémet. Szarácsik Irén! Ismét az agyamba tódul a vér, és kapálódzva rohanok, hogy nem Irén, hanem Iván.

Hehe. Tudom. Csak viccelek. Na jöjjön be. Szőlősy meg van még? Akkor jó. Ez a faszi már most idegesít. Pikk-pakk megnézzük mind a két szemét! Hogy mennyi szemét van ebben a szobában...nem igaz, hogy az Évike nem látja..(Eszembe jut a vén kurva Évike, az Imre bá' nője, közben pedig egyre jobban idegesít ez a szar orvoshumor). Na akkor nézzük az adatokat. Szarácsik Iván, született Budapest, 1982.január 9-én. Volt már baj a szemével? Áhh semmi, semmi, sasszemem van gyerekkorom óta. (kezdek izzadni) Hát jól is néznénk ki, ha szemüveg  kellene. Csak ne mondana ennyi szar szóviccet...úristen..ezt most tényleg kimondtam, vagy csak gondoltam? Úgy látszik, hogy csak gondoltam....miért izzadok én ennyire? Melege van? Látom hogy izzad. Vegye le a pulcsiját, rossz nézni, ahogy izzad. Hehe. Akkor álljon a vonal mögé Ivánkám, bal tenyerével takarja el a bal szemét, de ne nagyon nyomja meg, csak annyira, hogy éppen kényelmes legyen. Bal oldali oszlopot nézzük, középen, piros vonal feletti részt kérném. L..D....L....O...E..O...O...L..V..H..T..C..J..E. Lássuk csak...hát egynek jó volt. Számokat akar nézni? Nem szeretem a számokat. Rossz nézni őket, mindig a sárga csekkekre gondolok, ha számokat látok, hehe. (kénytelen vagyok leereszkedni humorban a doki szintjére..) Jól van Ivánkám, jól látja a helyzetet. Hehe.Szőlősy jól van? Akkor jó. (újabb agyfaszt kapok) Itt van ez a papír, adja oda neki, vagy ne is, inkább szúrja ki vele a szemét! Hehe. Hehe. Na kész is. Húha..baboskönyvet nem néztünk, remélem nem gond. Látatlanban is megbízok magában, Iván. Hehe. Viszlát doktor úr!

Húh, vége. A boríték is megmaradt, és még a látens színvakságomra sem derült fény. Tényleg nem látni a fától az erdőt.

Szarácsik Iván! Ki a faszom ordibál a kapu előtt? Már megint itt van ez a kis mitugrász gáróraleolvasó faszi. Jobb a békesség, úgyhogy inkább megadom magam, csak hagyjon békén.

Ki nem állhatom, ha a nevemet ordibálja valaki. Igazából jobban belegondolva a nevemet utálom. Szarácsik Iván. Milyen elbaszott ez a név. Ne röhögj, neked se jobb. Bár ennek a névnek is jó sztorija van. A Szarácsik vezetéknév állítólag a '48-as forradalom alatt keletkezett, mert az egyik ősömet Szrácsiknak hívták, és ez mutálódott Szarácsikká a káosz napjaiban. De még jobb sztorija van az Iván névnek. Drága anyámék már a születésem előtt eldöntötték a nevemet, mert úgy voltak vele, ha lány leszek, akkor Anna (ez Lev Toljsztov-Anna Kareninájából jött, amit apám szeretett lapozgatni(nem olvasni), amikor egy kicsit másnapos volt, mert állítólag ez a könyv megnyugtatta) ha fiú leszek, akkor pedig drága nemzetvesztőnk után, Jánosnak fognak hívni. Hát nem így lett.

Amikor '82 januárjában megindult a szülés anyámnál, a családnak egy 12 éves Trabant 601-ese volt, apám ezt nyúzta. Bedobta anyámat a hátsó ülésre, és megindultak nagy nehezen a kórház felé. Sajnos nem értek célt, mert kb. féltávon lerobbantak, állítólag a karburátor vagy a vízhűtő volt a ludas, fasz tudja, nem vagyok autószerelő. A Trabant hibája az évek során átalakult a történetmesélés közben, így az egyik születésnapomon már apám úgy mesélte a történetet, hogy bizony ő már a szülés előtt egy héttel sejtette, hogy valami nem jó ebben a kocsiban, és nagyon remélte, hogy nem a legrosszabbkor fog elromlani. Aha. Namármost ott álltak anyámék a szülés előtt fél perccel, és ez a szar meg lerobbant! Apám sűrű kurvaanyázása sajnos nem oldotta meg a dolgot, de szerencséjükre (vagy inkább szerencsémre) épp arra járt egy Zsigulis arc, aki bevitte anyámat a kórházba. Állítólag anyám összeokádta azt a szegény Zsigát, így amíg éppen próbáltam világra jönni, apám a kocsit takarította. Mint később kiderült, a megmentőnket Ivánnak hívták, így apám ezzel akart tisztelegni előtte. Ja és az Iván név übereli a Jánost. Meg persze nem elhanyagolandó szempont volt a dátum: 1982. Anyámék úgy kalkuláltak, hogy az elkövetkezendő években az oroszos nevek jönnek majd be a divatba, meg persze az életben is segíteni fog ez a név, mert látják, hogy jó elvtárs vagyok. A születésnapjaimon apám mindig elmesélte ezt a Zsigulis sztorit, de valami oknál fogva ez is mindig átalakult. Kezdetben csak egy egyszerű zöld Zsiguli volt, következő történetmesélésnél már egy alig használt 1500-as LADA, majd a végén egy zsírúj, bordó színű 2105-ös kocka-LADA. Soha nem fogom megtudni az igazságot basszameg. De legalább ráfoghatom ezekre a történetekre, hogy miért is vagyok ekkora Zsiguli-buzi, amellett, hogy csóró vagyok.

Na szóval....Ivánnak lenni nem jó. Kezdetben Ivánkának hívnak, ha mérgesek rád, akkor erőteljesen mondják az IVÁN nevet. De voltam már Ivike, Ivó, meg egyszer hívtak "Szarivánnak". És persze állandóan szopattak az "Iván elvtárs" megszólítással is.

A szüleim jó elvtársat akartak gyártani belőlem, így gyerekkoromban jól belém sulykolták a dolgokat, de a fasz se gondolta volna, hogy '89-ben jön a rendszerváltás, és atomjaira hullik szét az a nagy vörös folt a térképen. Jellemző apámra, hogy rendszerváltás után 1 perccel máris "mocskos büdös kommunistázott", én meg néztem rá bután a kék szemeimmel, mindössze 7 évesen, hogy mivan?! Mondtam apámnak, hogy én vagyok a legjobb elvtárskölyök, de erre jól lebaszott egy pofont.

Szóval az Iván név végigkísért az életem során, a megmentőm is eltűnt, a CCCP is felbomlott, az oroszos nevek se jöttek be a divatba, és ráadásul a csajok fantáziája se indul be az Iván névre. Lettem volna inkább János...

Végre rávitt a lélek, mert közel 4 hónap után elmegyek a fodrászhoz. Fogat és hajat is mostam, kell ennél több? Lakáskulcskeresés, slusszkulcskeresés, Zsiguli újraélesztése megtörtént, indulhat a hakni a fodrászhoz!
Milyen messze van a fodrász ebben a kis picsa városban..remélem elég lesz a benzin hazáig. Ez lesz az a ház: "Margit fodrász". Remélem nem kell várnom senkire, mert akkor unott pofával kell nézegetnem a 3 éves fodrászmagazinokat.

Szevasz öcsém!-de szeretnék egyszer így köszönni a fodrásznak, de ez a vénasszonynál kibaszná a biztosítékot, úgyhogy maradok a visszafogott Csókolomnál.
Konstans idióta kérdés, hogy milyenre vágjuk? Vágjuk? Te vágod baszod, én csak ülök a kényelmetlen székedben, és arra koncentrálok, hogy a levágott haj ne menjen a szemembe. Idióta kérdésre idióta válasz: jó lesz olyanra, mint múltkor. A vénasszony (ahogy drága nagyapám mondaná: vínasszony) nem is sejti, hogy gyerekként állandóan megdobáltuk az utcára néző két ablakát hógolyóval. Heh, de rég volt az már. Hajvágás közben azon agyalok, hogy mekkora öngólt rúgtam magamnak azzal, hogy délután megmostam a hajamat. Ha hazaérek, moshatom meg még egyszer basszameg. Az idő pénz.

Végre, végzett! Jó lett, a faszt! De azért mondom a demagóg, sablonos szöveget, nem kellene továbbterjesztenie a vénasszonynak a rossz híremet itt, Gettófalván. Kész rablás ez a hajnyírás...van pofája elkérni 1200 Ft-ot..és még a mocskos borravaló...nesze bazdmeg, adok 200 forintot, de szigorúan aprópénzben. Szerencsére megúsztam a fárasztó vendégeket az unalmas monológjaikkal, és a sekélyes kérdezz-felelek játékot, ahol alapból hátrányból indulok. Csókolom!

Indulás előtt a Zsiguliban még elordítom a Szevasz öcsémet! aztán megyek hajat mosni.

Igazi másodosztályú munkahelyem van. Lassan 5 éve húzom az igát igazi naplopóként. Régen is az voltam, de mióta biztonsági őr vagyok, teljesen új értelmet nyert az egész. Napi 8 óra semmittevés: Blikk olvasás, kávé, cigi, meg kurva sok kontárkodás. A kollégáim meg azok az emberek, akiket lehet utálni. Én csak azóta utálom őket, amióta ők is utálnak engem. 5 éve. Na, de a mai nap az én napom, végre megkapom a fizetést. Megy is majd a pénz a már jól bevált szakadt József Attila kötetbe.

Itt is van a főnök irodája. Milyen kurva nagy! Azért züllött egyetemistaként tuti kégli lett volna. Most meg pláne. Ott van, az a főnök, a Szőlősy, mellette meg az irodai ringyója. Otthon meg várja a másik. Hát basszameg, élni tudni kell! Na de jó ember ez a Szőlősy, 6 év alatt kétszer volt infarktusa, úgyhogy félholtról jót, vagy semmit. Mondjuk most ég a pofám rendesen: kócos a hajam, meg izzadságszagom van, de ebben a korban ez már megszokott. Jut eszembe: kellene mennem fodrászhoz, de előtte hajat is muszáj leszek mosni. Az idő meg pénz, még nekem is. Szép jó napot főnök! Mi az újság? Unalmas, ezerszer lerágott frázisokat képzeljünk magunk elé. Na, gyerünk, add már ide a pénzt, alamizsna ez neked! Kösz főnök! További szép jó napot!

Túlórákkal együtt 118 ezer jó magyar forint. Fasza, vérbeli burzsuj kreténnek érzem magam. Hogy milyen jó szaga van a deák bankóknak! Gettófalva egy lepukkadt házában már vár rátok az a bizonyos József Attila kötet...

Az előző flashback tartalmából:
Hová a francba raktam a megmaradt ötezresemet...itt van egy osztálykép '98-ból....Proli Roli, meg az Orsósi Matyi.......Proliroli volt a legnagyobb proli a környéken........Matyikám, milyen fess legény voltál baszki....A szarból próbált várat építeni.....ismerte a Megfelelő Embert......tudtunk gyűjteni egy kis zsebpénzt magunknak.....monopoljog.....egyszer betértünk a Kék Sáska nevű krimóba, ahol Imre bá' állt a pult mögött...

Végre eltakarodott ez a kis mitugrász gyerek. Gázóra leolvasás? Délelőtt 10:00-kor. Engem nem lehet palira venni. Na hol is tartottam? Ja igen, Imre bá'. Mekkora fazon volt a vén szivar! És mekkora embernek láttuk őt 16 évesen: egy kocsma vezetése, masszív piálás egész nap, Sex Pistols, meg Ramones pólókban bontani a formát, igazi rákkendróll életforma. Kell még valami? Majdnem tökéletes. De csak majdnem. Volt a fószernak egy elbaszott éjszakája, amikor benyomva félrekúrt a város legnagyobb kurvájával. Sajnos a történetnek itt nincs vége, mert tombolt a szerelem-vagy minek hívják ezt-5 évig Imre bá', meg Évike között. Évikét mi csak vén kurvának hívtuk a háta mögött. Szegény tróger fűt-fát odaígért a ringyónak, és közben megszületett a kis Janó. Mindez történt 1979 egyik hideg októberi éjszakáján. Nem csak a szerelem tombolt, hanem a szocialista realizmus is, szóval volt néhány kellemetlen órája Imre bá'-nak, de a '80-as évek közepétől kezdve ebből nem sokat vett észre a vén szivar, mert állandóan makonya részeg volt. A gyerek elkezdett felnőni, és a kocsmában szocializálódott. A vén kurva Évike meg kezdte megunni pincérlány szerepét, így lelécelt az egyik stricivel, akinek ugyancsak a Kék Sáska volt a törzshelye.(1989) A kis Janó meg tövig beszopta a helyzetet, és nem volt még 15 se, belépett valami Lázadó Ifjúság nevű helyi csoportba, és elég keményen rákapott a narkóra. Az anyja még a mai napig nem tudja, hogy mi lett vele. Dióhéjban ez a története szegény Imre bá'-nak, de én, Proliroli, meg a Matyó egy kibaszott félistenként tekintettünk még mindig rá, így a '90-es évek végén is.

Mi meg megtanultuk, hogy kell élni, így gyorsan húztuk a feleseket, vedeltük a sört, és közben hallgattuk Imre bá' aranyköpéseit. "Kurvákkal soha ne baszd el az életed", meg a "Jobb ma egy kurva, mint holnap kettő", "Isten kurvákkal ver, nem bottal".  Az viszont egyre feltűnőbb volt, hogy Kék Sáska a törzshelye a környékbeli striciknek. Mindegyiknek a fekete bőrdzseki volt a kibaszott egyenruhája. Volt itt minden: lányfuttatás, kábszer az aktatáskákban, meg zsírúj Mercedesek. Az összes elhízott mamlasz képű fasztól hányni tudtunk volna. Meg Imre bá' is. Csakhogy időközben a kis Janó is belekerült az ökörkörbe... 

Hová a francba raktam a megmaradt ötezresemet....csak vissza kellene raknom abba a József Attila kötetbe...áhá, itt van a farmerzsebembe. Hoppá..ez beszarás..itt van egy osztálykép '98-ból. 16 éves városi fenegyerekek röhögnek vissza képről. És mennyi elzüllött arc, a barátaim. A tehetség nálunk ebben a korban vetélt el.

Itt van Proli Roli, meg az Orsósi Matyi, a kis dadogós cigánygyerek. Nagyanyám mondogatta, hogy újszülöttnek minden vicc új, de ez a kép nekem egy kibaszott rossz tréfa. Proliroli volt a legnagyobb proli a környéken, állandóan a kibaszott körmét rágta, meg a fekete baseball sapkájában mászkált. Ráadásul minden mondatába odarakta a "pöpec" szót, amitől még mindig a falat tudnám kaparni. De jó szándékú hülye volt, csak ne ette volna meg a körmét. Háhá, Matyikám, milyen fess legény voltál baszki. A szarból próbált várat építeni ez a szerencsétlen..apja, meg a bátyja a sitten rohadtak, ő meg nem tudott elmondani 3 szót egymás után. "Sz-sz-iaaszt-ook. Mii-aa--he-ee-lyzeet? Kussolj már Matyó, mert pofán baszunk egy székkel." Ez volt a jelmondatunk Prolikámmal, ha már untuk a dadogását. De volt egy nagy előnye ennek a szerencsétlennek: ismerte a Megfelelő Embert. A Megfelelő Ember volt az, aki tudott minden infót, tudta honnan mit kell beszerezni. Egy elbaszott szabály volt ebben a kapcsolatban: ha jóban vagy a Megfelelő Emberrel, utána ne legyél vele rosszba. Na valahol itt baszta el Matyi a dolgot.

De mivel mind a hármunk 16 éves szararc volt, ezért tudtunk gyűjteni egy kis zsebpénz magunknak, kihasználva Matyó kapcsolatát. '98 nyár estéin elmentünk Proliékhoz, és lestük, hogy a szembeszomszéd mikor húzza le a redőnyt, és takarodik el aludni. Az utcán álló Opel Astraból szívtuk le a benzint, kibaszott undorító, és mocskos meló volt, de a Megfelelő Ember fizetett. Mondjuk mindig aprópénzt adott, hogy rohadjon meg, de akkoriban megérte. Ugye megérte?

A pénz gyűlt, és a Megfelelő Ember monopoljogot adott nekünk a benzinleszívásra az egész szarházi városban. Tele voltunk zsével, és nem tudtuk hol elbaszni a pénzt. Míg nem egyszer betértünk a Kék Sáska nevű krimóba, ahol Imre bá' állt a pult mögött. Éppen sört csapolt egy helyi stricinek....

----------------------

Jónapot! Ki a faszom keres ilyenkor? Meg mit képzel magáról, hogy csak így ordibál a kapuból? Gázórát jöttem leolvasni....