Hétköznapi Naplopó

Hogy ezen a postán mekkora erkölcscsőszök dolgoznak! Mi a fasz közük van hozzá, hogy én káromkodok-e, vagy sem? "Elnézés uram, próbálja meg magát moderálni. Köszönöm." Mit képzel ez magáról? Egyébként is csak egy ártalmatlan basszameg csúszott ki a számon...és persze az idióta kurva hibájából..képes 2155 forintot apróban visszaadni. Hogy a keze törne le az ilyennek! Még szerencse, hogy nem apám volt itt, mert akkor kő kövön nem maradt volna, az hétszentség.

Vannak azok a családok, ahol egyenesen eretnekségnek számít az, ha a kölyök káromkodik. És van az én családom, ahol eretnekségnek számít az, ha nem káromkodik a drága gyerek. Így apámnak jár a köszönet, hogy én a második kategóriába tartozom. Neki világ életében az volt az életfilozófiája, hogy vidéken muszáj csúnyán beszélni, mert egyébként senki sem érti meg, hogy mit is akarsz mondani tulajdonképpen. Úgyhogy ebben a szellemiségben lettem nevelve. Gettófalva nem egy szofisztikált kulturális centrum, hanem Bazdmegország közepe.

Születésnapjaimon a Zsigulis történet mellett apám mindig mesélte azt a sztorit, amikor 17 hónapos koromban átjött meglátogatni a szomszédból néhány arc, és elcsodálkoztak, hogy "Höhő, ez a gyerek még nem beszél csúnyán! Höhő!", aztán rá két hétre apám állítása szerint határozottan kimondtam az ANYÁDAT! szócskát. Valószínűleg csak az anya szót mondtam, de apámnak ez tökéletes lehetőség volt a kiugrása. Ennek a történetnek semmi valóságalapja nincs, mivel apám mesélte, akinek gyakran azt sem hisszük el, amit kérdez. A gyerekkorom tehát egy kész irodalmi mű volt. A katarzis mindig az volt, amikor nagyapám és apám veszekedett egymással ezen a szinten:

Nagyapa: Hol van az a kurva gereblye, he?
Apám: A faszom tudja. Én nem keresem meg, az kurvaisten.
Nagyapa: HOZD IDE BAZDMEG!

Szóval volt bőven kitől tanulnom az évek során. Nagyapám is ilyen volt, apám is, így persze velem is ebben a stílusban beszéltek. Főleg drága jó apám, aki kibaszott elegánsan tudott megkérni bármire: "Ivánka, hozz apádnak egy pohár vizet légyszíves bazdmeg!". Szóval egy idő után az ember csak sodródik az árral: először csak a meghitt családi környezetben csúszik ki egy-egy bazdmeg, aztán az általános iskolában, (ahol menő csúnyán beszélni a szünetekben, de egy idő után nem annyira jövedelmező, főleg azért, mert a tanárok tudnak ám szájról is olvasni) majd a gimnáziumban, a kocsmai atmoszférában tovább súlyosbodik a helyzet, majd amikor már korán reggel az az első szava az embernek, hogy bazdmeg/kurvaéletbe/basszameg és ezek számtalan variációja, akkor már nincs visszaút, mivel ekkora már annyira beivódnak az ember elméjébe ezek a szavak, hogy bárhol, és bármikor káromkodni akar. (boltban, sorban állásnál, kórházban, karácsonykor, tévé műsor közepén, és persze a postán).

Mai naplopó tanulság: káromkodni jó. És a postán csak hülye picsák dolgoznak. Ennyi.

A faszom kivan ezzel a kurva szomszéddal! Szétesik a fejem, ez meg bömbölteti ezt a mocskos nemzeti rockot! Ráadásul a két kutyája is egész éjjel ugatott. A Hunor meg a Magor. Sikerült két nőstény németjuhászt így elneveznie. Nem hiszem el, hogy ez az idióta nem hallja ezeknek a dögöknek a vonyítását... De mindegy, nem lehet neki szólni, mert ő a legnagyobb helyi Jobbikos faszi, és ráadásul a szembeszomszédom. Ez ám az igazi szopás!

Pár éve költözött ide a tag Jászberényből. Megvette a régi Lukácsik birtokot, és egész nap a házzal foglalkozott. Kapált, söprögetett, kalapált, festett minden áldott nap. Fél év alatt teljesen bekattant ez a szerencsétlen hülye. Egyszer beszéltem eddig a faszival, mert az a szarházi postás hozzám dobta be az ő villanyszámláját. Szóval becsöngettem hozzá, bemutatkoztunk egymásnak. Valami Merlitzernek hívják, a keresztnevére nem emlékszem, mert pont nem figyeltem. Mondtam neki, hogy csak a villanyszámlát hoztam át, erre elkezdett valami hegyi beszédet mondani, amire pont nem figyeltem, de a lényege ez az egy mondat volt: "Mocskos zsidó ELMŰ". Gondoltam, hogy nem lesz egy egyszerű hakni, ráadásul a házába is berángatott. Egyre kínosabban éreztem magam, főleg miután megkérdezte, hogy "Magának miért van kommunista neve?".  Mondtam neki, hogy erről inkább apámat kérdezze, én csak a körülmények áldozata lettem. Kurva idegesítő, de a tag mindenkivel magázódik. Újabb hegyi beszédbe kezdett, és kiderült, hogy 34 éves, bankban dolgozik, blablablabla. A monológja közben annyira kellett röhögnöm, mert ez a hátrazselézett hajú jóember lassan is beszél, állandóan megáll a mondat közepénél, és ráadásul még egy kicsit pösze is. Közben persze ment a masszív zsidózás, meg a cigánykérdés, és arra jöttem rá, hogy ez a fasz rosszabb, mint apám, pedig fénykorában ő is osztotta ám az észt. (Főleg a legendás, 1 perccel a rendszerváltás utáni mocskos büdös kommunistázásával vált a szememben igazi nagy emberré). Szóval lökte a süket dumáját, és kezdett tisztulni a kép, hogy egy igazi nagy magyarral van dolgom! Láttam, hogy egy kisebb könyvtárat rendezett be magának, tele Horty, meg trianonos könyvekkel. Gyorsan rátért az én politikai beállítottságomra is, hogy állok a Jobbikkal, mert tudna intézni nekem valami aktivista melót. Állandóan hőbörgött, na de nem úgy, mint egy naplopó, hanem mint egy igazi nagy magyar! Mondtam neki, hogy nekem kurvára mennem kellene, mert úgy hagytam a gázt, így végül is könnyes búcsút vettünk egymástól. Miután kiléptem az utcára, még odaordította felém a SZEBB JÖVŐT IVÁN! c. mondatát, és azóta nem kommunikáltunk egymással.

Telt-múlt az idő, és ez a Merlitzer gyerek egyre jobban bekattant. Nyáron mindennap vágja a füvet, minden gyomot kézzel szed ki, és indokolatlanul sokszor locsol. Éjszakánként állandóan kiül az udvaron egy székre, nézi az utcát, és gyakran magában énekelget, vagy beszélget, erre még nem sikerült rájönnöm, de szerintem már meglátogatta Alzheimer bácsi az elméjét. Kifeszítette a székely meg a magyar zászlót a ház falára, és az udvarra néző falra felfestett egy Nagy-Magyarország térképet is. Csak magyar termékeket vesz, ehhez képest egy 2 éves Peugeot-val járkál, amit a helyi norvég arcok állandóan leköpködnek, miután megtudták, hogy kibaszott nagy rasszista a kocsi tulaja. Nem merek beszólni neki emiatt, mert máglyán égetne el engem is.

Időközben elkezdtek pletykák, meg urbánus legendák terjengeni róla. Az első ilyen, hogy Jászberényben állítólag elkezdett terjeszteni valami firkálást "Cigány-és zsidóterror a rendőrterror országában" néven. Pár helyi arc jól megverte, ráadásul még egy pár napot a sitten is ülnie kellett. A másik ilyen, hogy állítólag volt régebben egy baszott nagy horogkereszt, meg egy 88-as szám a jobb kezén, de ezeket eltüntette, és helyette valami rovásírásos szöveg van most a helyén. De van még egy: pár faszkalap vörös csillagos graffitit csinált a kerítésére, erre ez a hülye 3 napig odaláncolta magát a kerítéshez, hogy elkapja ezeket a szerencsétleneket. Emellett állandóan írogat, főleg verseket, amiket a neten publikál. De a legnagyobb ilyen pletyka, hogy ideköltözése után elkezdte megfesteni az egyik szoba falára a Feszty-körképet. Fasz tudja, hogy ezekből mennyi az igazság.

És az arc egyre rosszabb…trianonos gyászpólókban járkál, mint a 14 éves hülyegyerekek, akik már ebben a korban is tele vannak nemzeti öntudattal bazdmeg. Szilveszterkor a magyar helyett természetesen a székely himnuszt bömbölteti. Tavaly meg megvette ezt a két korcsot, miután kibaszta a barátnőjét, szóval azóta a nemzeti rockra élvez el. Én meg szidom az öreg Lukácsikot, amiért feldobta a talpát...

Megint csak a bajom van ezzel a mocskos villanyszámlával....nem igaz, hogy nem találom. Pedig egész biztosan ide van bebaszva a többi közé. Höhőőő mit találtam..az érettségi bizonyítványom. És bazdmeg még mindig csupa jeles van beleírva. Úton voltam a mérnöki pálya felé...

És igen, most egy újabb memoár következik a kalandos kis életemből. Még mindig van választásod, hogy elolvasod, vagy sem.

Most már nincs. Szóval, honnan is kezdjem...Ivánkának mérnöknek kell mennie!-mondták anyámék serényen érettségi előtt. A szüleim is mérnökök voltak: anyám takarítómérnök, apám pedig kőművesmérnök, így nem első generációs értelmiségi lettem volna a családban. Engem meg pont kurvára hidegen hagyott, hogy mi lesz majd belőlem. Valami olyan melóról álmodoztam anno, ahol kell dolgoznom, de inkább mégsem, ott is kell lennem, de inkább nem. Ezt a szakmát hívják naplopónak. Na de térjünk vissza a XX. század legvégére. Ahogy drága nagyapám mondaná, villanyosmérnök. Mert villanyra mindig szükség van. "Tanújjá' büdös kölyke, mer' osztán nehogy senki se legyen belűled!"-még mindig visszhangzik a fejemben ez a kurva mondat. Apám kibaszott zsenialitása itt is megmutatkozott, mert ő volt a legnagyobb érvelő a családban. Első érve: Iván névhez csak a mérnöki szakma való. Második érv: a rokonoknak állandóan mesélte azt a sztorit, amiben ő már bizony '84-ben sejtette, hogy én villamosmérnök akarok lenni, mert 2 évesen egy szöget akartam bedugni a konnektorba. Utolsó megdönthetetlen érve az volt, hogy ne hozzak szégyent a Zsigulis megmentőmre, mert ő is villamosmérnök volt. Legszívesebben még mindig a fejemet a falba verném ezektől a mondatoktól.

Így hát elkezdtem magolni a fizikát, és körmöltem a matek példákat. A gimiben a fizikatanárom egy nagyon magas nő volt, akinek nem volt szemöldöke, és az ő hármas jelszava így hangzott: "test, lélek, fizika". Bazdmeg, ilyen tanárt vegyek én komolyan? No de nyeltem egy nagyot, és próbáltam komolyan venni.

Szép csendben teltek a napok, és eljött a ballagás napja, 1999. egyik napos délelőttje, majd az azt követő családi összejövetel minden kötelező közhelyével együtt. Melegem is volt, fáradt is voltam, ráadásul a háttérből Zámbó Jimmy nótákat üvöltetett apám, úgyhogy a faszom ki volt azzal a nappal. Egy rakás szar volt az egész, főleg úgy, hogy a babonás nagyanyám spiccesen elkezdett baszogatni engem. Először a teljes napfogyatkozást hozta fel témaként, mert ezt biztos, hogy a kibaszott UFO-k fogják csinálni, akik ezután elátkozzák az egész Föld nevű bolygót, úgyhogy Ivánkára rossz sors vár. A pálinka után még ivott egy kis pálinkát, és elkezdett filozofálni a 2000-es világvégéről, mert akkor biztos, hogy mind itt döglünk meg, úgyhogy teljesen felesleges volt Ivánkának ennyit tanulnia. Ezek voltak a szombati nap történései.

Vasárnap elmentem a barátaimmal megünnepelni a ballagást a krimónkba. Még aznap délután Imre' bá feladta rám az utolsó kenetet a Kék Sáskában Roli meg a Matyi társaságában. Indulás előtt feloldoztak minden bűnöm alól, és jó tanácsként azt mondták, hogy szarjak a családomra, mert ezek hülyék egytől egyig.

Gyorsan túlestünk az érettségin, voltak akik a túlélésre játszottak, de nekem sikerült minden,sőt, az elvárásokat is túlteljesítettem. Nem sokkal később megjött a papír a főiskolától, hogy felvételt nyertem a villamosmérnöki szakra...