Igazi másodosztályú munkahelyem van. Lassan 5 éve húzom az igát igazi naplopóként. Régen is az voltam, de mióta biztonsági őr vagyok, teljesen új értelmet nyert az egész. Napi 8 óra semmittevés: Blikk olvasás, kávé, cigi, meg kurva sok kontárkodás. A kollégáim meg azok az emberek, akiket lehet utálni. Én csak azóta utálom őket, amióta ők is utálnak engem. 5 éve. Na, de a mai nap az én napom, végre megkapom a fizetést. Megy is majd a pénz a már jól bevált szakadt József Attila kötetbe.
Itt is van a főnök irodája. Milyen kurva nagy! Azért züllött egyetemistaként tuti kégli lett volna. Most meg pláne. Ott van, az a főnök, a Szőlősy, mellette meg az irodai ringyója. Otthon meg várja a másik. Hát basszameg, élni tudni kell! Na de jó ember ez a Szőlősy, 6 év alatt kétszer volt infarktusa, úgyhogy félholtról jót, vagy semmit. Mondjuk most ég a pofám rendesen: kócos a hajam, meg izzadságszagom van, de ebben a korban ez már megszokott. Jut eszembe: kellene mennem fodrászhoz, de előtte hajat is muszáj leszek mosni. Az idő meg pénz, még nekem is. Szép jó napot főnök! Mi az újság? Unalmas, ezerszer lerágott frázisokat képzeljünk magunk elé. Na, gyerünk, add már ide a pénzt, alamizsna ez neked! Kösz főnök! További szép jó napot!
Túlórákkal együtt 118 ezer jó magyar forint. Fasza, vérbeli burzsuj kreténnek érzem magam. Hogy milyen jó szaga van a deák bankóknak! Gettófalva egy lepukkadt házában már vár rátok az a bizonyos József Attila kötet...
